Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

mester helyettesítése iránt ... Ha nincs is mint önálló tárgy napirenden, de akkor, amikor a polgármestert nyugdíjazzuk . . . határozat tárgyát képezheti, sőt kell is, hogy képezze az ő törvényszerű formában leendő helyettesítése." A kibontakozó vitában a különböző álláspontok azután a körül a kérdés körül csaptak össze, hogy Márkus felmentése véglegesnek tekinthető-e már (ha nem - mondották -, akkor a helyettesítésekről neki kell gondoskodnia); csak a főpolgármester vagy a közgyűlés is helyettesítheti-e a polgármestert; felfüggesztheti-e a királyi biztos a közgyűlés által helyettesített tisztviselőket. Formai kérdések voltak ezek, de a közgyűlés ekkor valóban azt a formát kereste, amely a veszélyben levőnek érzett önkormányzati jog minél teljesebb megőrzésére a legalkalmasabbnak látszott. így érthető az a megoldás, amit végül a közgyűlés mint a lehető legjobbat fogadott el. A vita során ugyanis Rózsavölgyi az összes korábban elhangzott érveléssel és megoldási javaslattal szemben kijelentette: ő a polgármester törvény szerinti helyettese, s ebben a minőségében jogosult az alpolgármesteri és tanácsnoki állásokra való helyettesítésekre is. Ö a maga részéről - mondotta - mindent el fog követni, hogy az ügyek intézésében fennakadás ne legyen, s a kellő időben eszközölni fogja a szükséges helyettesítéseket is. Lényegében Rózsavölgyi álláspontjához csatlakozott Hecht Ernő is második felszólalásában. Hecht ekkor azt fejtegette, hogy Rózsavölgyi mint helyettes polgármester a főpolgármesternek is helyettese, s így a főpolgármester számára fenntartott jogokkal is automatikusan élhet. Baracs Marcell viszont változatlanul szükségesnek mondotta azt, hogy a közgyűlés gondoskodjék a helyettesítésekről, mert ha azt sem a főpolgármester, sem a közgyűlés nem teszi meg, akkor a királyi biztos fog határozni. Ugyanakkor - mondotta - a „kompetenciák konflagranciája" nem fog bekövetkezni, ha a polgármester a saját hatáskörében ugyanazt elrendeli, amit a közgyűlés az ő indítványa alapján elhatároz. S mivel Rózsavölgyi véleménye szerint Baracs indítványának elfogadása veszélyt nem rejtett magában, a közgyűlés a helyettesítések kérdését Baracs indítványának értelmében oldotta meg, majd Hecht indítványát elfogadva határozott a polgármesteri és alpolgármesteri állásokra való pályázat kiírása ügyében is.

74 A polgármesterek nyugdíjba vonulásával kapcsolatos protokolláris és adminisztratív ügyek a továbbiakban már simán zajlottak le. A törvényhatósági bizottság Halmos, illetve Matuska nyugdíjaztatási kérelméről és a közgyűlés vonatkozó határozatairól értesítette a belügyminisztert, aki a közgyűlési határozatokat jóváhagyólag tudomásul vette, illetve megerősítette azokat;

75

, majd a Márkus nyugdíjának folyósításához szükséges intézkedések megtételére is sor került, részben a főváros, részben az állam részéről.

76 A nyugalomba vonuló főpolgármester és polgármester a maguk részéről viszont hivatalosan tájékoztatták az illetékeseket a történtekről: így Márkus február 18-án a tanácsot, az árvaszéket, a közigazgatási bizottságot, a kerületi elöljárókat és a fővárosi közmunkák tanácsát értesítette felmentéséről;

77 Halmos pedig egy február 17-én kelt körlevelében a főváros tisztviselőivel közölte, hogy állásáról lemondott,

78 majd február 25-én a törvényhatósági bizottságnak mondott köszönetet a február 17-i közgyűlésen kapott „megtisztelő bizalomért".

79 Matuska nyugalmazott alpolgármester egy, a tanácshoz intézett levélben köszönte meg a nyugdíjaztatása alkalmából ez utóbbitól kapott búcsúiratot.

80 A tanács Márkus február 18-i levelét a február 22-i tanácsülésen vette tudomásul; határozatot 93