Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

tagjait, ismertette velük a leiratot, s egyhangú határozat hozatalára szólította fel a résztvevőket. Egyhangú határozat azonban nem született. Kun, Lung és Bárczy tanácsnokok ugyanis amellett foglaltak állást, hogy a leiratot rendkívüli közgyűlés elé kell vinni; a többi tanácsnok viszont azon az állásponton volt, hogy a betéteket devinkulálni kell, a pénzt pedig átadni a polgármesternek, aki azzal saját belátása szerint és saját felelősségére cselekedjék, s eljárásáról utólag tegyen a közgyűlésnek jelentést. Mintegy háromórás vita után sem sikerült megállapodásra jutniuk, mert Kun és Lung csatlakozott ugyan a többséghez, Bárczy azonban kitartott korábbi álláspontja mellett. A tanács valamennyi tagjának az volt egyébként a véleménye, hogy a kérdést ilyen jellegű megbeszélésen nem lehet eldönteni, s ezért a megbeszélésnek formális tanácsüléssé kell átalakulnia. Az értekezlet ezután át is alakult tanácsüléssé, ám a vita eredménytelenül folyt tovább itt is. Közben megjelent az ülésen a főpolgármester, aki azt akarta megtudni: hívjon-e össze rendkívüli közgyűlést. Abban sikerült végül megállapodnia a tanács tagjainak, hogy a közgyűlést mindenképpen összehívják, de a miniszteri leirattal kapcsolatban megállapodás nem jött létre. Ugyanígy eredmény nélkül zárult a már aznap estére összehívott folytatólagos tanácsülés is, amelynek végeztével Halmos maliciózusan kijelentette a várakozó újságíróknak, hogy nem történt semmi különös, de a dolog nem is sürgős, nyolc napig ráérnek dönteni.

28 A kérdést végül a bizottsági tagok kerületi vezetői mozdították ki a holtpontról a január 23-án, majd folytatólagosan 24-én megtartott értekezletükön. Az érdemleges döntés 24-én született meg; 23-án abban sikerült csak megállapodniuk, hogy felhívják a főpolgármestert rendkívüli közgyűlés összehívására. Az értekezlet résztvevőinek álláspontja nem volt egységes; többen hajlottak most is a kompromisszumos megoldásra. 24-én aztán Polónyi kijelentette: ő minta Vezérlő Bizottság tagja sem járulhat hozzá semmiféle olyan jellegű indítvány kimondásához, amelynek végeredménye az adók beszolgáltatása lenne. Végül megállapodtak abban, hogy javasolni fogják a közgyűlésnek, hogy korábbi határozatát tartsa fent; egyúttal rendelkezzék az önként befizetett adók bírói letétbe helyezéséről és arról, hogy a főváros indítson a kormány ellen bírósági eljárást annak megállapítása végett, hogy jogosult-e a kormány az önként befizetett állami adók címén beszedett összegek kiadatását követelni a költségvetési törvény hiánya idején; továbbá, hogy mondja ki a közgyűlés: a főváros az önkéntesen befizetni szándékozott adókat a továbbiakban nem fogadja el.

29 A január 23-i és 24-i értekezleten - amelyen külön meghívás foytán a polgármester is részt vett - a tisztviselők anyagi helyzetének biztosítását célzó intézkedések megtételének szükségessége is felmerült, ezt a kérdést azonban nem tárgyalták meg. A fővárosi függetlenségi körök intéző tanácsának január 25-én megtartott értekezletén viszont határozatot hoztak arra vonatkozóan, hogy ún. ellenállási alapot kell létrehozni, mivel a közgyűlés által hozandó újabb ellenállási határozat következményeként várható a polgármesternek és a tanács tagjainak a felfüggesztése. Az értekezlet egyúttal állást foglalt a főváros ellenállásának folytatása mellett, de kimondta azt is, hogy elvárja a bizottsági tagoktól, hogy az esetleg állásukat vesztő tisztviselőket kártérítésben részesítik. Az ellenállási alap létrehozására a sajtó útján kívánták a főváros lakosságát felszólítani.

30 Az értekezlet, illetve a felszólítás eredményeképpen mintegy 128 ezer koronányi összegnek szükség esetén való kötelező befizetését kimondó nyilatkozat látott napvilágot.

31 Ez az összeg a főváros egész közigazgatási személyzetének egy évi fizetését véve 85