Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

„legitim jogaiból kifolyólag... ha kell diktatórikus rendszabályokkal is" megoldani a válságos politikai helyzeteket.

2 A rendkívüli intézkedések bevezetésének lehetőségét a kormány természetesen nemcsak a királyhoz benyújtott memorandumokban, de a nyilvánosság előtt is hangoztatta. így Fejérváry november elején a Haladó Párt tagjai előtt nyilatkozott arról, hogy a megyék ellenállása mindenképpen arra fogja kényszeríteni a kormányt, hogy a legerélyesebb eszközöket alkalmazza azokkal szemben.

3 Ezek között a „legerélyesebb"-nek nyilvánított rendszabályokról szóló hírek között kiemelt szerepe volt a kormány-, s méginkább a királyi biztosok kiküldéséről szóló híreknek.

4 Egyes hírforrások ezzel kapcsolatban arról is tudtak, hogy királyi biztosi megbízatásokat elsősorban magas rangú katonatisztek kapnak, más hírforrások a királyi biztosoknak, illetve a kormánybiztosoknak teljhatalommal való felruházásáról adtak tájékoztatást. Ismét más hírek szerint a kormány egyelőre nem kívánt a királyi biztosok kiküldésének az eszközeivel élni, s ilyen jellegű lépések tömeges megtételére jó ideig még valóban nem is szánta el magát. Az október 25-i miniszteri tanácsülésen azonban a főispánok kivételes hatalommal való felruházásáról már határozatot hozott,

5 s az erre vonatkozó rendeletet december elején ki is bocsátotta. A főispánok kivételes hatalommal való felruházása az önként befizetett adók beszolgáltatására és az önként jelentkező újoncok kiállítására vonatkozó kormányrendeletek végrehajtását célozta. Ugyanakkor a kormány egyéb megtorló intézkedéseket is foganatosított; így beszüntette jónéhány törvényhatóság részére az állami dotáció folyósítását, tisztviselőket függesztett fel állásaikból, felhatalmazta a főispánokat arra, hogy közvetlenül is igénybe vehessék a csendőrséget mint karhatalmat.

6 Mindezeket az intézkedéseket azonban a kormány egyelőre csupán az uralkodó hallgatólagos beleegyezésével, s nem annak formális hozzájárulásával foganatosította. A király óvatossága két okkal is magyarázható; egyrészt az Ausztriában is kibontakozott politikai válság miatt a magyarországi helyzet abszolutisztikus jellegű megoldása semmiképpen nem lett volna az adott időszakban célszerű, másrészt - éppen az ausztriai helyzet következményeképpen is - újra megindultak - mint említettük - a tárgyalások a király és a koalíció között. A kormány viszont, mivel a király a novemer 25-i memorandumra sem adott választ, december elején beadta lemondását. Az uralkodó azonban a lemondási kérelemre sem válaszolt, így a kormánynak folytatnia kellett tevékenységét. Ebben most ismét helyet kapott a király és a koalíció közötti közvetítés. A tárgyalások azonban elhúzódtak; Fejérváryék ezért a december 19-re összehívott országgyűlés újabb elnapolása mellett döntöttek. Erről a tervükről tájékoztatták a koalíciót is; azzal, hogy az országgyűlés ezt az újabb elnapolást ne nyilvánítsa törvénytelennek. Erre azonban a koalíció nem mutatott hajlandóságot, a kormány tehát megint bejelentette lemondási szándékát. A király most sem adott választ a kormánynak. December 19-én azután az országgyűlést valóban újra elnapolták, s legközelebbi összehívásának időpontját 1906 március elsejében jelölték meg. A koalíció is, a Szabadelvű Párt is tiltakozott az elnapolás ellen, de - tekintettel a folyamatban levő tárgyalásokra - tudomásul vette azt azzal, „hogy nem akar a törvényhozás két tényezője között olyan helyzetet teremteni, amely a közöttük való alkotmányos érintkezést nagyon megnehezítené." A kormánnyal szemben viszont változatlanul bizalmatlanságának adott kifejezést, így ez ismét benyújtotta lemondását. A király azonban a lemondást - az adott politikai helyzetre való hivatkozással - nem fogadta el; 80