Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete
a kormány pedig folytatta - Lukács László bevonásával - a koalícióval való tárgyalásokat. A politikai válság ugyanakkor mélypontja felé közeledett; s ez nem csak a törvényhatóságok ellenállásának fokozódásában mutatkozott meg, de abban is, hogy a kormányt addig még támogató szabadelvű párti politikusok egy része - a december 19-i események illetve a Szabadelvű Pártnak az elnapolással szembeni állásfoglalása következményeképpen - december végén - január elején lemondott állásáról. A válság elmélyüléséhez hozzájárultak az országszerte ismételten kibontakozó sztrájkmozgalmak is. A koalícióval való tárgyalások sikertelensége is egyre inkább nyilvánvaló lett, ezért a kormány január elején megint csak a rendkívüli kormányzati eszközök alkalmazásának javaslatával fordult a királyhoz. A januári emlékirat azonban a novemberi memorandumokban foglaltakon túl a válságnak immár nem csupán terrorisztikus eszközökkel való megoldását javasolta; a politikai erőviszonyok megváltoztatásának oktroj útján való lehetőségét, illetve szükségességét is felvetette, s ennek legcélszerűbb megvalósítására is tett javaslatokat. A kormány elképzelése szerint a rendkívüli intézkedések foganatosítása lett volna az első lépés, s ezt követte volna - az általános választójog királyi rendelettel való életbeléptetése után - akár többszörösen megejtett választások útján is a kormány parlamenti többségének megteremtése. A memorandum a rendkívüli intézkedések életbe léptetését azonban egy újonnan kinevezendő kormány feladatává kívánta tétetni; a maga feladatát pedig a közigazgatási anarchia előzetes felszámolásában, s a kivételes és ideiglenes kormányzat előkészítésébenjelölte meg. 7 A januári memorandum kézhezvétele után Ferenc József azonnal magához rendelte Fejérváryt és Kristóffyt. Tárgyalásaik eredményeképpen az uralkodó a kormány javaslatait lényegében elfogadta, de egyrészt a rendkívüli intézkedések foganatosítását a Fejérváry-kabinettől kívánta, másrészt szükségesnek tartotta a koalícióval január közepén félbeszakadt tárgyalások folytatását is a rendkívüli intézkedések életbeléptetése előtt. Ezekre a tárgyalásokra január végén került sor. Közben a minisztérium újabb és újabb - a nemzeti ellenállás megtörését célzó - intézkedést foganatosított. Január elejétől a belügyminiszter tömegesen semmisítette meg a törvényhatóságok ellenállási határozatait; majd egy körrendeletet küldött az alispánokhoz azzal a céllal, hogy a kormány a törvényhatósági tisztviselőkkel közvetlenül, a törvényhatósági bizottságok megkerülésével rendelkezhessék. Utasította ugyanakkor a törvényhatóságokat az újonnan kinevezett főispánok installálására, ez utóbbiak pedig folytatták a renitenskedő tisztviselők felfüggesztését. Ezek az intézkedések a megyék ellenállását azonban nem törték meg, így változatlanul szárnyra keltek a törvényhatóságok autonómiájának felfüggesztéséről, a királyi illetve kormánybiztosok kiküldéséről, valamint a főispánok rendkívüli hatalommal való felruházásáról szóló hírek. A királyi biztosok kiküdésének kérdése a király és Fejérváry - fentebb említett - tárgyalásain is kiemelt szerephez jutott, 8 de kiküldések tényleges foganatosítására még mindig nem került sor. Kormánybiztosok kiküldésére azonban igen, ezek feladata viszont csak rendőri jellegű volt, azaz a főispánok beiktatása körüli zavargások lecsillapítását, valamint a kapcsolatos vizsgálatok eredményes lefolytatását célozta. A törvényhatóságok autonómiáját a kormány ezekkel a kiküldésekkel nem kívánta még korlátozni. A január végi tárgyalások a királyi és a koalíció között azonban ismét eredménytelenek voltak; a rendkívüli intézkedések foganatosítása így elkerülhetetlenné vált. Elsősorban az országgyűlés azonnali feloszlatása, amit az tett szükségessé, hogy közeledett a külkereskedelmi szerződések 81
