Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

1905 végén ismét megindultak a tárgyalások a király és a koalíció között, a kibontakozás lehetősége ekkor újra reális közelségbe került. Ezt a néhány hetes időszakot azonban a nemzeti ellenállás fokozódásának, s ezzel együtt a kormány részéről az abszolutisztikus kormányzati szisztéma részbeni alkalmazásának időszaka előzte meg. A nemzeti ellenállás megerősödését a szeptemberi tárgyalások kudarca és a Szabadelvű Pártnak a kormánnyal való már ismertetett szembefordulása magyarázza. Az ellenállás megnyilvánulási formái gyarapodtak. Igy az ellenálló törvényhatóságok a Fejérváry-kormány által kinevezett főispánokkal mindenhol szembeszálltak, s a törvényhatóságok tényleges irányítását az ún. alkotmányvédő és jóléti bizottságok vették kézbe. A kormány szolgálatába álló, vagy abban megmaradó tisztviselőket pedig társadalmi bojkottal sújtották. A kormány az adott helyzetben két megoldási lehetőséget látott: vagy a király és a koalíció közti megegyezés, vagy pedig - ideiglenes jelleggel - a kivételes királyi intézkedések bevezetése. Az elsőt azonban nem javasolta, mert az - véleménye szerint - esetleg a monarchia felbomlását eredményezte volna, a második lehetőség realizálását viszont a maga részéről vállalni nem akarta. A kivételes királyi intézkedések módozatait azonban mégis csak körülírta: királyi biztosok kiküldését, a törvényhatóságok önkormányzatának felfüggesztését, az országgyűlés feloszlatását és a sajtó megrendszabályozását javasolta. Mindezekről Kristóffy belügyminiszter november 11 -én kelt memorandumában tájékoztatta az uralkodót.

1 Miután Ferenc József a memorandumra egyáltalán nem válaszolt, a kormány, illetve a belügyminiszter újabb előterjesztéssel próbálkozott. Kristóffy ebben a második - november 25-i keltezésű - felterjesztésében figyelmeztette a királyt arra, hogy az előző memorandum benyújtása óta a politikai helyzet tovább romlott, s hangsúlyozta, hogy a politikai válságnak immáron egyedüli megoldása a kivételes királyi intézkedések bevezetése. Követelte elsősorban a parlament feloszlatását; a helyi önkormányzati testületek működésének felfüggesztését, s a teljes önkormányzati hatáskör összpontosítását a főispánok vagy a királyi biztosok kezében; valamint a sajtótörvény és a bírói függetlenség felfüggesztését is. Az adóbehajtások és az újoncozás elrendelését is szükségesnek tartotta Kristóffy, aki ezeknek az intézkedéseknek a jogosultságát azzal az érveléssel kívánta alátámasztani, hogy az uralkodónak nemcsak joga, de kötelessége is 79