Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

összeült, és határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy a „december hó 4-én előfordult utcai zavargások, s a magánosok vagyonában történt kártételek ügyében ... a székesfővárosi m. kir. államrendőrség főkapitányát nyilatkozattételre kéri fel". Ugyanakkor Almády tanácsnok - hangsúlyozandó a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságát - azt az indítványt terjesztette elő, amely szerint a tanács azonnal intézkedik a katonai karhatalom kirendeléséről a december 19 körül várható utcai zavargások megakadályozására. Almády indítványát azonban a tanács nem fogadta el.

134 Rudnay december 9-én válaszolt a tanács december 7-i felhívására. Válaszában kijelentette, hogy a rendőrség mindent elkövetett a maga részéről annak érdekében, hogy a kihágásokat megakadályozza, a megtámadott szerkesztőségek segítségére pedig a rendőrség karhatalmi egységei minden esetben kivonultak. Viszont - írta -, az esetek többségében a készülő támadásokról „az érdekelt vállalatok tulajdonosainak érthetetlen makacssága következtében" elkésve kapott csak értesítést a rendőrség. A rendőri alakulatok azonban kivonulásuk után mindenhol helyre állították a rendet. Annak pedig, hogy a rendőrség nem minden esetben lépett fel kellő hatékonysággal, egyedüli oka a rendőri létszám elégtelensége - tette hozzá. Ezután Rudnay igen hosszadalmasan foglalkozott a rendőrség létszámproblémáival, majd azzal fejezte be jelentését, hogy a rendőrség, ugyanúgy, mint ahogy eddig is tette, ezután is mindent megtesz annak érdekében, hogy -a rendelkezésre álló erőkkel - a főváros lakosságának személy- és vagyonbiztonságát megvédje.

135 Rudnay jelentését a tanács december 12-én rendkívüli tanácsülésen tárgyalta meg, s úgy határozott, hogy mivel a főkapitányt „mulasztás látszik terhelni" „a zavargások kellő időben és módon való elnyomása körül", a közgyűlés szólítsa fel a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányát, mint a főkapitány első fokú fegyelmi hatóságát, a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat megindítására. Ugyanakkor állást foglalt a főkapitány azon indítványával szemben, amely a rendőrség létszámának növelésére vonatkozott; viszont tudomásulvételre ajánlotta Rudnaynak azt a kijelentését, hogy a továbbiakban a rendőrség minden szükséges intézkedést megtesz a közbiztonság biztosítására.

136 A Rudnay-ügy közgyűlési tárgyalására eredetileg rendkívüli közgyűlés összehívását tervezték; Márkus főpolgármester azonban úgy intézkedett, hogy emiatt az ügy miatt rendkívüli közgyűlést ne hívjanak össze, hanem annak tárgyalását a december 20-i rendes közgyűlés napirendjére tűzzék ki.

137 A kérdéssel azonban a tanács december 14-én újra foglalkozott: ekkor hitelesítették a december 12-i tanácsülésen hozott határozat szövegét;

138 Rudnay viszont - egyes hírek szerint - december 13-án átiratot intézett Halmos polgármesterhez, amelyben tiltakozott a főváros részéről ellene megindított eljárás ellen, mivel szerinte erre a tanácsnak joga nem volt, s kijelentette, hogy illetékes hatóságul a fegyelmi eljárás megindítására csakis a belügyminisztert ismeri el. Ezért, ha a fővárosnak hivatali ténykedése ellen kifogása van, a belügyminiszternél kell keresnie az orvoslást. Ugyanakkor közölte Rudnay állítólag azt is, hogy a tanácshoz intézett december 9-i átiratában nem kívánta magát tisztázni, mert arra semmiféle oka nem is volt; átiratában csupán a kért tényállást ismertette.

139 A főkapitány december 13-i átiratának megküldéséről szóló híreket a kormányhoz közelálló lapok cáfolták. így a Budapesti Napló 1905. december 14-i száma arról adott hírt, hogy a tanács december 12-i határozata a rendőrségnél nagy meglepetést keltett, mivel ott úgy tudták, hogy 64