Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

kesén ünnepelte a törvényhatósági bizottságot;

127 a tiszti főügyész és az ellenállási határozat mellett szavazó tanácsnokok tiszteletére pedig az „alkotmányvédő" városatyák díszlakomát rendeztek. Erre küldöttség útján hívták meg az ünnepelt tisztviselőket.

128 Ugyanakkor azonban a főváros törvényhatósági bizottságán belül egy, az ellenzék nagyobb része számára éppen nem rokonszenves mozgalom is megindult; ti. az általános és titkos választójog haladéktalan törvénybeiktatását szorgalmazó mozgalom. Az akciót a demokrata párti bizottsági tagok indították meg, a kormánypárti városatyák azonban többségükben csatlakoztak Vázsonyiékhoz

129

; feltételezhetően azért, hogy az ellenzék soraiban meglevő - egyenlőre még lappangó - ellentéteket a felszínre hozzák, s így pozícióit gyengítsék. A bizottság tagjai közül különben Pollacsek Sándor, illetve Heltai Ferenc és társai, valamint Heteés Antal terjesztettek be indítványokat az általános titkos választójog bevezetésének támogatása érdekében a közgyűlés elnökségéhez.

130 A választójog kérdésének tárgyalását az elnökség a december 6-i közgyűlésre tűzte ki.

131 Ez a közgyűlés mozgalmas körülmények között ült össze. December 4-6 között zajlott le ugyanis az általános hírlapszedősztrájk, s az ennek során kirobbant kisebb-nagyobb tüntetések, utcai harcok, a koalíciós lapok elégetése és a vörös színű papirosra nyomtatott röpcédulák osztogatása sokakban a forradalom rémületét keltette fel.

132 Érthető, hogy a december 6-i közgyűlésen a fenti események okozta izgalom jegyében folytak a tárgyalások. Mindjárt a gyűlés kezdetén Polónyi interpellált a sztrájkkal és tüntetésekkel kapcsolatban, élesen támadta a rendőrség vezetőit, elsősorban Rudnay Béla főkapitányt, mert - mint mondotta - Rudnay, illetve a rendőrség vezető tisztviselői szándékosan későn avatkoztak be az eseményekbe, s hagyták, hogy a tüntetés „elfajuljon", hogy a „csőcselék" kedve szerint veszélyeztesse az élet- és vagyonbiztonságot. Hasonló értelemben követelt magyarázatot Kasits Péter és Eulenberg Salamon is a nyomdászsztrájk eseményeivel kapcsolatban. Polónyi interpellációjára Rózsavölgyi - helyettes polgármesteri minőségében - azonnal válaszolt, mégpedig Rudnay - részben tényleges eljárását szépítgető - tájékoztatása alapján; ezt azonban a közgyűlés nem fogadta el. így az interpellációra adandó választ a következő közgyűlésre halasztották. Ugyanakkor Rózsavölgyi jelezte, hogy a leendő óvintézkedések megtételére a tanács már a következő napon ülést fog tartani. A nyomdászsztrájk érthető módon váltott ki a közgyűlés tagjainak sorában súlyos aggodalmakat, ezek az események azonban döntően hozzájárultak ahhoz is, hogy a közgyűlés állást foglaljon a választójogi reform mellett. Ez az állásfoglalás nem volt egyhangú, ellenzői - mint említettük - főként az ellenzéki bizottsági tagok közül kerültek ki, akik meglehetősen éles vitákat provokáltak az ügyben, végül azonban, miután Heltai és Heteés a fentebb említett indítványaikat a Pollacsek-féle indítvány javára visszavonták, a közgyűlés az utóbbi felfogadásával határozatot hozott arról, hogy feliratot intéz a képviselőházhoz, „sürgetve az általános, egyenlő és közvetlen választói jogon alapuló parlamenti reform törvénybeiktatását". A határozat elfogadása után a közgyűlés Vázsonyi javaslatára kimondta, hogy a feliratot mielőbb elkészíti; azért, hogy azt a képviselőház december 19-i ülése előtt már megkapja a képviselőház elnöksége. A felirat néhány nap alatt valóban elkészült, s azt a székesfőváros haladéktalanul fel is terjesztette.

133 December 7-én a tanács - amint erre Rózsavölgyi a közgyűlésnek az előző napon ígéretet tett a december 4—6-i eseményekkel kapcsolatban szükségessé vált intézkedések megtárgyalására 63