Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

az első kinevezését követően - semmiképpen sem tekinthető törvénytelennek; a királynak azt a jogát ugyanis, hogy kormányalakítási tárgyalásokat folytasson a parlamenti többség képviselőivel - akár személyes megbízottai közvetítésével is, - semmilyen törvényre való hivatkozással nem lehet kétségbe vonni. A kérdés lényege azonban nem az, hogy joga volt-e a királynak a parlamenti többség vezetőivel kormányalakítási tárgyalásokat megbízottai közvetítésével folytatni, hanem az, hogy - mint említettük - a parlamenten kívüli kormány kinevezése sem ellenkezett a törvényekkel; s ráadásul a Fejérváry-kabinet megbízása formailag is szabályszerűen történt meg. A uralkodót egyetlen tételes törvény sem kötelezte arra, hogy kizárólag a parlamenti többség bizalmával rendelkező minisztereket nevezzen ki, az 1848. évi 3. tc. értelmében viszont arra kifejezetten joga volt, hogy olyan minisztereket is kinevezzen, akik nem tagjai a képviselőháznak. Nem lehet a Fejérváry-kormány törvényességét annak alapján sem kétségbe vonni, hogy megbízatását exlex idején kapta, hiszen a költségvetési törvény hiányának nem Fejérváryék voltak az okai. Ugyanakkor a koalíció és a koalíció útmutatását követő törvényhatóságok eljárása - amint a bevezetésben részben már erre is utaltunk - feltétlenül törvénytelen volt. De nemcsak az önként befizetett adók visszatartása és az önként jelentkező újoncok bevonulásának megakadályozása ellenkezett a törvényekkel, hanem - mint ugyancsak említettük a tartalékosok és póttartalékosok behívásának megakadályozása, a törvényhatósági alapok jövedelmeinek a tisztviselők fizetésére való felhasználása, s az adózással és újoncozással kapcsolatos törvényhatósági határozatokat megsemmisítő kormányrendeletek mellőzése is. Utaltunk már arra, hogy a Fejérváry-kormány kinevezése, annak ellenére, hogy jogilag szabályszerű volt, miért tűnt „törvénytelen" és „alkotmányellenes" lépésnek, s arra is: azért, mert ellenkezett a parlamentális kormányzati szokásokkal; a kiegyezés óta ugyanis mindaddig nem volt precedens arra, hogy a király ne a parlamenti többség vezetőit bízta volna meg kormányalakítással. Fejérváryék ugyanakkor rögtön kinevezésük után sajátos helyzetbe kerültek: a parlament bizalmatlansági szavazata következtében egyáltalán nem lehetett reményük arra, hogy költségvetési felhatalmazáshoz jutnak. Ez persze azt jelentette, hogy nem volt joguk a kormányzással együtt járó kiadások folyósításához, s tevékenységük így valóban törvényellenes volt. Ez azonban a koalíció és az ellenálló törvényhatóságok eljárását semmiképpen nem tette törvényessé. Nem menti őket a törvénytelenség vádja alól az sem, hogy a kormány mind gyakrabban élt az ellenálló megyékkel szemben abszolutisztikus jellegű kormányzati eszközökkel, így például Pest megyében, ahol november 24-én azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat, akik meg akarták akadályozni, hogy Laszberg Rudolf gróf ideiglenesen megbízott főispán elfoglalja hivatalát, karhatalommal távolította el a megyeház épületéből. Ebben az akcióban egyes csendőralakulatok mellett a budapesti rendőrség is tevékenyen közreműködött a főkapitány, Rudnay Béla, személyes vezetésével. A november 24-i Pest megyei események felháborították az ország közvéleményét és megerősítették azokat a hiedelmeket, amelyek egy közeljövőben várható abszolutisztikus jellegű fordulat bekövetkeztét jósolták. A Pest megyei események nagy mértékben befolyásolták a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagokat is; az ellenzék november 28-i győzelmét nagyrészben a 24-i Pest megyei eseményeknek köszönhette.

126 Mindez egyáltalán nem zavarta azonban az ellenzéket; napokig a kormány felett aratott diadal mámorában élt. A fővárossal szemben rendszerint ellenséges hangvételű ellenzéki sajtó is lel 62