Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

csak a törvényhatóság számára biztosította a jogot az ilyen kérdésekben való érdemi állásfoglalásra. Ezért azt ajánlotta, hogy a tanács a maga részéről semmiféle javaslatot ne tegyen, csupán tájékoztassa véleményéről a közgyűlést. Ez a javasolt vélemény annak kimondása lett volna, hogy a törvényhatóság a maga eljárásának kialakításában jogosult a törvénynek nem csak betűjét, de szellemét követni, mivel a törvény betű szerinti követése csak abban az esetben kötelező, amikor a kormány törvényessége és alkotmányos volta ellen az arra illetékes tényezők részéről komoly és alapos kifogás nem merül fel. Az arra leginkább illetékes tényező, az országgyűlés, azonban a kormány alkotmányos volta felett „elítélőleg" nyilatkozott; s valóban az alkotmányosság elve az adott helyzetben nem érvényesült. Ezt mondja ki a tanács saját véleményeként - ajánlotta Vaszilievits -, de konkrét javaslatot ne tegyen. Vaszilievits javaslata után a tiszti főügyész javaslata került a tanács elé, s az elnöklő polgármester - hosszabb vita után - először az utóbbi javaslat felett szavaztatott. A tanács 9:2 arányban (egy tartózkodás mellett) a tiszti főügyész javaslatát fogadta el végül, s határozatilag kimondta: ezt a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé.

123 A közgyűlést közvetlenül megelőzően azonban a törvényhatósági bizottsági tagok is újra csak megtartották értekezleteiket. A kormánypárti városatyák abban állapodtak meg, hogy a kormányt eljárása miatt elítélik ugyan, de a június 28-i közgyűlési határozatot úgy kívánták módosítani, hogy a közgyűlés a további teendőket a tisztviselők „hazafias belátására" bízza. Tervük sikerében azonban - legalábbis az ellenzéki sajtó szerint - nem nagyon bizakodtak, mert a legbefolyásosabb elemek is kijelentették, hogy „nem állják útját az ellenzék hazafias törekvéseinek, mert nem hajlandók az ügyvezetőket semmiféle formában támogatni".

124 A november 28-i közgyűlés tárgysorozata - ugyancsak a korábbi megállapodásnak megfelelően - mindazon tárgyakat magában foglalta, amelyek a november 14-i közgyűlés tárgysorozatában már szerepeltek, ehhez viszonyítva azonban a tárgysorozat ki is bővült, illetve részben módosult. Az október 15-i belügyminiszteri leirat ugyanis most mint a tanács november 24-i ülésén elfogadott javaslatának függeléke került a közgyűlés elé; kitűzték továbbá tárgyalásra Hunyad, Somogy és Mosón vármegyéknek az októberi kormányleiratokra vonatkozó körleveleit, Somogy és Csík vármegyék második köriratát „a nemzeti ellenállás ügyében", Esztergom megye egyrendbeli és Zala megye kétrendbeli köriratát az ellenállási határozataikat részben megsemmisítő belügyminiszteri rendelettel kapcsolatban és végül Baracsék már tárgyalt indítványának módosított változatát is.

125 A fenti tárgysorozatból a jogi-formai játszadozás ellenére természetesen az októberi belügyminiszteri leirat, illetve az arra adandó közgyűlési válasz volt a döntő kérdés; s érdemi vita is csak e körül a kérdés körül bontakozott ki. A kormánypártiak részéről Heltai Ferenc terjesztett be olyan értelmű javaslatot, amely a június 28-i közgyűlési határozatnak az önkéntes adók be nem szolgáltatására vonatkozó részét hatályon kívül kívánta helyeztetni, s a már befizetett adóösszegeknek az állampénztárba való beszolgáltatását, valamint az önként befizetni kívánt adóknak a törvényhatóság részéről való elutasítását ajánlotta. Heltai a javaslatot a június 28-i közgyűlésen elmondott véleményéhez hasonlóan azzal indokolta, hogy az önként befizetett adóösszegeknek visszatartása törvényellenes cselekedet a törvényhatóság részéről. Heltai, illetve a kormánypárt álláspontjának támogatására Hieronymi Károly szólalt fel, az ellenzék álláspontját Polónyi Géza, Eötvös Károly és Vázsonyi Vilmos fejtették ki, s ez utóbbi 60