Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

által. Ez utóbbit az ellenzék is csak végső esetben kísérelte volna meg, s a kompromisszumos megoldásba már csak azért is beleegyezett, mert az azonnali döntés kierőszakolása a kormánypárt győzelmét eredményezte volna. A közel egy órás késéssel megnyíló közgyűlésen azután már igen simán és gyorsan zajlottak az események. Az ülés kezdetén Vázsonyi ugyan kifogást emelt a közgyűlésnek folytatólagos közgyűlésként való megtartása miatt, s Márkus is bizonygatta annak az álláspontjának a helyességét, amelynek alapján a közgyűlést folytatólagos közgyűlésként hirdette meg, de ezek után rögtön rátértek a napirendre, vagyis a fentiekben ismertetett megállapodás határozati javaslatként való benyújtására. Az indítványt Darányi Ignác terjesztette elő, s azt a közgyűlés minden további vita nélkül - és egyhangúan - elfogadta.

118 A közgyűlés fenti határozatát az illetékes tanácsi ügyosztály, mihelyt azt hivatalos formában megkapta, kiadta a tiszti főügyésznek azzal az utasítással, hogy véleményes jelentését úgy készítse el, hogy az a november 23-ra összehívandó tanácsülés elé legyen terjeszthető.

119 A tiszti főügyész a tanács által meghatározott jelentését időre el is készítette. Jelentésének mondanivalója röviden az, hogy a törvényhatóságnak az állami adóknak az állampénztárba való beszolgáltatását feltétlenül joga volt megtagadni, ugyanakkor viszont a másodszori miniszteri leirat sem bírt a törvényhatóság határozatát megsemmisítő joghatállyal.

120 A tiszti főügyész jelentését a tanács - a tervektől eltérően - nem november 23-án, hanem november 24-én, rendkívüli tanácsülésen tárgyalta meg.

121 A rendkívüli tanácsülés előtt azonban sor került - november 22-én - a törvényhatósági bizottság következő rendes közgyűlésének megtartására. A közgyűlés napirendjén szokványos közgyűlési tárgyak szerepeltek; az ellenzék azonban ekkor egy taktikai húzással próbálkozott. Baracs Marcell, Platthy György, Polónyi Géza és Kasits Péter benyújtott ugyanis a közgyűlés elé egy olyan indítványt, amelyben azt kívánták kimondatni, hogy a főváros törvényhatósága üdvözli Abaúj-Torna vármegyét és Kassa várost azért, mert „a törvénytelen kormány rendeletei ellen . . . foganatot szereztek a nemzet alkotmányos jogának". Az indítvány szövegébe azonban Baracsék az önkéntes adó kérdését is felvették; azzal a szándékkal, hogy az indítványnak esetleg közgyűlési határozatként való elfogadásával a kormánypárti városatyákat kész helyzet elé állítsák. A Baracs és társai által benyújtott indítvány érdemi vitája nem a közgyűlési teremben, hanem a közgyűlést közvetlenül megelőzően a társalgóban zajlott le. A feleket ekkor Polónyi Géza, illetve Sándor Pál képviselték. Sándor Pál élesen támadta az ellenzéket, paktumszegéssel vádolta őket, s szemükre vetette, hogy az önként befizetett adók kérdését „egy mellékmondatban, mintegy incidentaliter" akarták elintézni. Ezután személy szerint Polónyit marasztalta el, akinél - mint mondotta - „úgy látszik, a politikai becsapás tisztességes eljárás számba megy". A vita eredménye végül az lett, hogy az indítványból az önkéntes adókra vonatkozó részt törölték, majd a közgyűlés az indítványt tárgyalását november 28-ra tűzte ki.

122 Ezzel Baracsék javaslata gyakorlatilag elvesztette jelentőségét, s az önkéntes adók kérdésének tárgyalása a november 15-i megállapodásnak megfelelően folytatódott a továbbiakban. A tanács - mint említettük - november 24-én ült össze a tiszti főügyész véleményes jelentésének megtárgyalására. Az ügy előadója, Vaszilievits János tanácsnok, a pénzügyi és gazdasági ügyosztály vezetője az üggyel kapcsolatban különvéleményének adott kifejezést. E szerint a vonatkozó törvény a közjogi kérdésekben való javaslattételt nem utalta a tanács hatáskörébe, hanem 59