Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

nyesítéséhez a közgyűlés ragaszkodott volna, akkor közel nyolcvan, többségükben a kormánypárthoz tartozó városatyát kellett volna kizárni a törvényhatósági bizottság soraiból, köztük Heltait, Jellineket, Mérőt és Sándor Pált. Ez persze nem lehetett célja az ellenzéknek, de nem is tudta volna a kizárást érvényesíteni. Mindenesetre összeállíttatott azokról a bizottsági tagokról, akik a szeptemberi és októberi közgyűléseken nem jelentek meg, egy listát; amit azután, ha egyébre nem is, a - később ismertetendő - kompromisszum kierőszakolására bizonyára sikeresen fölhasznált. A közgyűlés kormánypárti tagjai természetesen visszavágtak az ellenzék próbálkozásaira. Dósa Kálmán ugyanis javasolta, hogy a közgyűlés a fenti indítványok felett térjen napirendre, mire - s ez ismét az időnyerést célozta - Polónyi saját indítványát visszavonta és Eötvös Károly indítványához csatlakozott; majd tíz bizottsági tag név szerinti szavazást kért. Az elnök előbb Eötvös, majd Schubert indítványát bocsátotta szavazásra. A közgyűlés mindkét javaslatot elvetette. Erre az ellenzék azzal válaszolt, hogy Szalay Mihály - ismét ügyrendi kérdésekhez szólva azt kifogásolta, hogy az elnökség a hallgatóság számát a közgyűlési terembe való belépésre jogosító jegyek kiadásával korlátozta. Ezt az ügyrend megsértésének minősítette s javasolta, hogy emiatt a közgyűlést függesszék fel, és rendelkezzenek a közgyűlés újabb összehívásáról; oly módon, hogy azon a hallgatóság korlátozás nélkül jelenhessék meg. Szalay indítványával kapcsolatban a bizottsági tagok egy része ugyancsak névszerinti szavazást kért. A közgyűlés ezt az indítványt is elvetette, viszont sikerült az időt addigra úgy elhúzni, hogy a bejelentett 55 interpellációból már csak egyet lehetett aznap tárgyalásra bocsátani. Ezt az interpellációt Szebeny Antal terjesztette be, aki az iránt érdeklődött: a polgármesternek volt-e tudomása arról, hogy - jóllehet az exlex idején adót kivetni és biztosítani a törvények értelmében nem szabad - a fogyasztási adók biztosítása továbbra is folyt, továbbá hogy a törvényen kívüli állapot megszűnte után szándékozik-e intézkedni a kültelki lakosokat sújtó méltánytalan adórendelkezések hatályon kívül helyezéséről. Ezek után az elnöklő főpolgármester az ülést aznapra berekesztette, és folytatását a következő napra tűzte ki.

117 Az előző napon megkezdett taktikázás a november 15-i közgyűlésen nem folytatódott. A közgyűlés megnyitása előtt ugyanis a főpolgármester hivatali helyiségében egy hosszabb megbeszélést tartottak; ezen a megbeszélésen az ellenzék részéről Vázsonyi Vilmos és Szalay Mihály vett részt, a kormánypárti városatyákat Heltai Ferenc, Hieronymi Károly és Sándor Pál képviselték, s megjelent ott Darányi Ignác is. A megbeszélésen hosszabb vita után az a megállapodás született, hogy a belügyminiszteri rendeleteta közgyűlés visszaadja a tanácsnak azzal az utasítással, hogy tiszti főügyészi és tanácsi véleménnyel, illetve javaslattal kiegészítve terjessze azt egy újabb közgyűlés elé. Megállapodtak az újabb közgyűlés időpontjában is: ezt november 28-ra tűzték ki, s elhatározták, hogy ezen a napon tárgyalják azokat a további kérdéseket is, amelyek a 14-i közgyűlés napirendjén már ugyancsak szerepeltek. Ez a megoldás kompromisszum volt, amelynek megkötésére akkor került sor, amikor az értekezlet résztvevőinek nem sikerült egy, a belügyminiszternek adandó olyan értelmű választ megformulázniok, amely mind a két fél számára elfogadható lett volna. A kormánypárti városatyák ekkor még nem mondtak le a közgyűlés ellenállási határozatának fentebb ismertetett módosításáról, de nem akarták a közgyűlés tevékenységének megbénítását sem az ellenzék obstrukciója 58