Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz
mozdították ki a helyzetet a holtpontról; a frontok mindkét oldalon megmerevedtek. A koalíció tiltakozott a király eljárása ellen, az uralkodó viszont a Fejérváry-kormány újabb kinevezése mellett döntött, és megadta hozzájárulását a választójog kiterjesztésének a kormányprogramba való felvételéhez. A kormányprogram részletes kidolgozására időre volt szükség; ezért szükségessé vált az országgyűlés újabb elnapolása. Ez október 15-én meg is történt, majd október 16-án nyilvánosságra hozták Fejérváry újabb miniszterelnöki megbízását, s 18-án sor került a kormány formális kinevezésére is. Az ellenzéki remények meghiúsulása szükségszerűen újra megmozgatta a nemzeti közvéleményt, a Vezérlő Bizottság pedig - a kedélyek megfelelő temperálásának szükségességét változatlanul szem előtt tartva - újra a passzív rezisztencia folytatására buzdított. Az ellenálló törvényhatóságok a szeptember 23-i események után sorra bizalmukat fejezték ki a koalícióval szemben; ez utóbbi pedig a „törvény által kijelölt út" további követésére szólította fel október 23-án a megyéket. Egyúttal élesen bírálta a „kilátásba helyezett tetszetős kormányprogramot", mondván, hogy az csupán „durva kelepce", amelybe az „önérzetes és okos" honpolgárok nem mehetnek bele. A választójognak a kormányprogramba való felvétele miatt azonban a Szabadelvű Párt is végleg szembefordult most már a kormánnyal. Az egyre jobban elszigetelődő Fejérváryék egy - az Intő Szózathoz hasonló - újabb körrendelet kibocsátásával próbálták először helyzetüket stabilizálni. Ebben az újabb - október 23-án kelt - rendeletben ismételten arra utasították a törvényhatóságokat, hogy teljesítsék törvényes kötelezettségeiket, vagyis fogadják el és szállítsák be az állampénztárba az önként befizetett adókat, állítsák ki a belépési bizonyítványokat a katonai szolgálatra önként jelentkezők részére, működjenek közre a tartalékosok és póttartalékosok behívásánál; majd megtorlásként az ellenállás folytatása esetén kilátásba helyezték a törvényhatóságoknak juttatott állami dotációk megvonását. Az október 23-i kormányleiratot a főváros ugyanúgy megkapta 100 , mint a miniszterelnök október 21 -én, illetve a belügyminiszter október 24-én kelt, a kormány kinevezését, illetve a belügyminiszterséggel való újabb megbízatását tudató leiratait. 101 A tanács az október 23-i kormányleirattal kapcsolatban - ugyanúgy, mint az Intő Szózat esetében - szükségesnek látta véleményének a közgyűlés elé terjesztését. Az erre vonatkozó ügyosztályi javaslat igen hamar el is készült; s ez az októberi kormányleiratnak az Intő Szózattal megegyező elbírálását ajánlotta a közgyűlésnek. 102 A javaslatot azonban formális tanácsülésen nem tárgyalták meg, mivel Márkus november 3-án úgy rendelkezett, hogy a leiratot a közgyűlés elnökségéhez tegyék át. Rendelkezését azzal indokolta, hogy a leirat a törvényhatóságnak szól, ahhoz tehát nem kell tanácsi javaslat, s azt az elnökség fogja a többi jelentés között a közgyűlés elé terjeszteni. 103 November 3-án azonban más esemény is történt: aznap érkezett meg a fővároshoz a belügyminiszter október 15-én kelt rendelete, amelyben a miniszter július 18-i leiratának az önként befizetett adókra vonatkozó részét a polgármester 1905 július 20-án kelt, a főpolgármester útján hozzá felterjesztett felirata ellenére „törvényes indokainál fogva" továbbra is fenntartotta, s erről a polgármestert „további törvényes eljárás végett" értesítette. 104 A rendeletet ugyanakkor a miniszter megküldte a főpolgármesternek is, azzal, hogy a leirattal kapcsolatos 55
