Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

a budapesti rendőrségnek messze nem volt annyi magas rangú rendőrtisztje, ahány ellenálló törvényhatóság volt; a budapestin kívül viszont más miniszteri, illetve királyi kinevezéstől függő rendőrség nem volt az országban. A kormánybiztosok kiküldése helyett egy - valamennyi törvényhatósághoz intézett - körrendelet kiadására került sor.

37 A körrendelet - amely Intő Szózat néven vált ismertté - a miniszterelnök aláírásával jelent meg, kibocsátását azonban a belügyminiszter előterjesztésére a július 12-i miniszteri tanácsülés határozta el.

38 A körrendeletben a kormány, miután bizonyítani próbálta törvényes és alkotmányos voltát, részletesen ismerteti feladatát: azt, hogy megbízatása csupán a képviselőházi többség rábírása a kormányzás átvételére, s hogy ezen kívül semmi más feladatra nem vállalkozott. Tevékenysége azonban - mondotta - a parlamenti többség részéről ellenállásba ütközött, s néhány törvényhatóság részéről is ugyanazt a magatartást tapasztalja. Az állami rendnek azonban fenn kell maradnia, hangoztatta a körrendelet, s ezért - hazafiságukra hivatkozva - felhívta a címzetteket, „kötelességeik pontos teljesítésére": azaz az önként befizetett adóknak az állampénztárba való beszolgáltatására, s az önként jelentkező újoncok besorozásánál való közreműködésre. Végül azokra a káros következményekre figyelmeztette a kormány igen patetikusan a törvényhatóságokat, amelyekbe „felelőtlen magatartásukkal" az országot sodorhatják.

39 Az Intő Szózat kibocsátásával a kormány természetesen nem érte el a kívánt eredményt, annál kevésbé, mert a Vezérlő Bizottság sietett a maga ellen nyilatkozatának kiadásával.

40 A július 18-án kelt felhívás mindenekelőtt a kormány törvényes voltáról szóló fejtegetéseket cáfolta - olykor igen rabulisztikus okfejtéssel; majd azt bizonygatta, hogy a törvényhatóságok ellenállása a legmesszebbmenőkig jogos, hiszen azok egy törvénytelen kormány rendelkezéseinek végrehajtását tagadják meg. A koalíció válasza a rezisztenciában levő törvényhatóságok ellenállását csak még inkább megerősítette; így a székesfőváros tanácsa is - a július 20-i tanácsülésen - az ellenállás folytatásának szellemében foglalkozott a július 12-i kormányrendelettel. A jog-, ipar- és rendészeti ügyosztály részéről Lung tanácsnok mutatta be a tanács ülésén a kormányleiratot; mégpedig azzal a javaslattal, hogy azt a legközelebbi rendes közgyűlés elé terjessszék, mivel rendkívüli közgyűlés összehívása a tanács részéről ezen kormányleirat miatt nem indokolt. Nem indokolt, mondta Lung, mert a székesfőváros törvényhatósági bizottsága a június 28-i közgyűlésen már állást foglalt a kormánnyal szemben, s mivel a politikai helyzetben azóta lényeges változás nem következett be, nincs ok arra, hogy a közgyűlés akkori álláspontját megváltoztassa. Ám rendkívüli közgyűlés összehívását Lung amiatt is szükségtelennek nyilvánította, mert - véleménye szerint - az Intő Szózat semmiféle olyan konkrét rendelkezést nem tartalmazott, amely a főváros törvényhatósága részéről bármilyen intézkedést igényelt volna. Sőt - fejtegette tovább a felhívás „szószerinti értelmét tekintve" az semmiképpen sem vonatkoztathat a főváros törvényhatóságára, hiszen a szózat a törvényhatóságokat a király iránti hűségre és hazaszeretetre hívta fel, márpedig a székesfőváros soha meg nem szűnt a király iránti hűséget és a hazaszeretetet „ápolni", és soha, különösen pedig a június 28-i közgyűlésen nem hirdette a „haza" iránti kötelezettségek elodázását, nem hangoztatta azt a tévhitet, hogy a polgárság adózási és katonáskodási kötelezettsége alól fel volna mentve, nem tiltotta el az önként felajánlott adók elfogadását, nem rendelte el az önként jelentkező újoncok elutasítását, „ellenben igen is azt mondta ki 44