Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz
határozatilag, hogy mivel a jelenlegi minisztériumot alkotmányos kormánynak el nem ismeri, s iránta bizalommal nem viseltetik, ugyanezért ennek a kormánynak az országgyűlés által meg nem szavazott adókat és újoncokat rendelkezésre nem bocsátja". Mivel pedig a közgyűlés határozata jegyzőkönyvileg felterjesztésre került a kormányhoz, az arról hivatalos tudomással bír, így rendkívüli közgyűlés összehívására csak akkor lesz szükség, ha a kormány a törvényhatóság határozatával szemben konkrét rendelkezést vagy utasítást bocsájt ki. A tanács tagjai a fenti javaslatot egyhangúlag elfogadták, s úgy határoztak, hogy rendkívüli közgyűlést az Intéző Szózat megtárgyalására nem hívnak össze; majd a leiratot azzal adták vissza az illetékes ügyosztálynak, hogy azt megfelelő időben terjessze elő a legközelebbi rendes közgyűlésen való bemutatás céljából. 41 A Lung-féle előterjesztésben említett konkrét rendelkezés kibocsátására azonban a kormány részéről hamarosan sor került: a belügyminiszter egy 1905 július 18-án kelt leiratában megsemmisítette a június 28-i közgyűlési határozatnak az önként befizetett állami adók visszatartására vonatkozó részét. Kristóffy a megsemmisítést indokolva abból indult ki, hogy a határozat expressis verbis erről nem beszélt, illetve csupán az országgyűlésiig meg nem szavazott adók és újoncok megtagadását mondotta ki, mégis a „határozat szövegéből, de még inkább a határozat alapjául szolgált indítvány közgyűlési tárgyalásából, úgy szintén a meghozott határozat végrehajtása iránt keletkezett tanácsi intézkedésekből "nyilvánvaló, hogy a közgyűlési határozat „többek között az önként befizetett adók állami pénztárba való beszállításának tilalmát is magában foglalja"; majd az 1883. évi 44. tc.-re hivatkozva kimondta, hogy közadók sem községi, sem egyéb célokra nem fordíthatók, s hogy a községi és városi adóhivatalok - az illető közegek, illetve a község anyagi felelősségének terhe mellett - a beszedett adóknak a meghatározott időszakokban való beszállításáért felelősek. 42 A leirat másolatát egyidejűleg Kristóffy a főpolgármesternek is megküldte azzal, hogy a rendeletnek a „székesfőváros közönségéhez" való leérkezéséről, valamint beiktatásának megtörténtéről értesítse, s hogy közölje azt is: kíván -e a polgármester az 1872. évi 36. tc. 74. §-a d. pontjában meghatározott felirati jogával élni, s ha igen, akkor a polgármester „esetleges nyilatkozatát" mielőbb terjessze fel hozzá. 43 A megsemmisítés ténye önmagában nem volt váratlan intézkedés a kormány részéről; annál nagyobb megütközést keltett viszont az ellenzék köreiben az, hogy a belügyminiszter elsőnek a főváros, és nem valamely másik törvényhatóság ellenállási határozatát semmisítette meg. A kormánynak - az ellenzék elképzelései szerint - vagy Pest megye - a „vezérmegye" -, vagy pedig a kormánnyal szemben elsőként fellépő Borsod megye határozatát kellett volna megsemmisítenie 44 , de semmiképpen sem annak a Budapestnek a határozatát, amely törvényhatóság - amint ezt a Hazánk c. napilap munkatársa igen kiélezetten hangoztatta - mindenkor a kormányok készséges kiszolgálója volt. A cikk írója a továbbiakban azután azt fejtegette, hogy a többi európai főváros mindig ellenzéki álláspontot foglalt el, s ennek következtében képesek voltak teljesíteni azt a feladatukat, amelyet Budapest soha nem teljesített, hogy ti. a „nemzet igényeit" formulázzák meg „a hatalom irányában". Igaz, ehhez hozzátette azt is, hogy a június 28-i határozat fordulópontot jelentett a főváros politikai magatartásában: „a nemzet nagy mozgalmaitól a magyar főváros sem zárkózhatott el többé". 45 Az ellenzék állásfoglalásával kapcsolatban rá kell mutatni arra - anélkül, hogy a kérdés részletes 45
