Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

totta fővárosi adófőpénztárt, hogy az adókat - további utasításig - az állampénztárba ne szállítsa be. Egyúttal meghagyta a pénzügyi és gazdasági ügyosztálynak, hogy a visszatartott állami adóösszegek „gyümölcsöző elhelyezése" céljából a tiszti főügyészzel, a főszámvevővel és az adófőpénztárnokkal együtt tegyen előterjesztést; a katonai és illetőségi ügyosztálynak pedig azzal küldte meg a közgyűlési határozatot tartalmazó jegyzőkönyvet, hogy azt tudomásul véve,, esetleg megfelelő" intézkedéseket tegyen.

26 A tisztviselők IV. osztályú kereseti adójával kapcsolatban a tiszti főügyész álláspontját elfogadva elrendelte, hogy a számvevőség az adó levonása ellen tiltakozó tisztviselők fizetéséből az állami adókat ne vonja le, a levonás ellen nem tiltakozók adóját viszont önkéntesen befizetett adónak tekintse, s ezeket az összegeket az önként befizetett állami adókra vonatkozó határozatoknak megfelelően kezelje.

27 A tanács az ellenállással kapcsolatos kérdésekben tehát nagyjából ellenzéki szellemben foglalt végül is állást, a főpolgármester azonban a fővárosnak az ellenálláshoz való csatlakozásával - amint ez az eddigiekből is már részben kitűnt - kezdettől fogva nem értett egyet.

28 Márkus állásfoglalásának közismertté válásával összefüggésben kelhettek szárnyra a lemondásáról szóló hírek. Ezek szerint a főpolgármester lemondását attól tette függővé: megsemmisíti-e vagy sem a belügyminiszter a főváros közgyűlésének a passzív rezisztenciát kimondó határozatát. Amennyiben igen, a híresztelések szerint Márkus azonnal beadni szándékozott nyugdíjazási kérelmét, mert állítólag nem akarta magát exponálni abban a konfliktusban, amelynek kifejlődése a kormány és a főváros között várható volt.

29 Ezeknek a híreszteléseknek részben volt csak valóságalapjuk; legalábbis ez derült ki Márkusnak abból a nyilatkozatából, amelyet az Egyetértés egyik tudósítója előtt tett, s amelyben elmondta, hogy ő már a januári választások után közölte Tiszával, hogy állásáról le akar mondani, de Tisza kérésére lemondási kérelmét egyelőre nem nyújtotta be. Az új kormány kinevezése után viszont Kristóffy kérte fel állásának megtartására; s abban egyelőre meg is marad, jóllehet lemondási szándékáról véglegesen nem tett le, ám annak idejét még nem látja elérkezettnek.

30 Más források szerint viszont Márkus addig akart csak hivatalában megmaradni, de addig mindenképpen, amíg azt a főváros érdekében állónak ítélte.

31 A kérdés ezzel egy időre le is zárult, annál is inkább, mert a főpolgármester kivette egy hónapi szabadságát, és elutazott a fővárosból.

32 A nyári hónapok folyamán a törvényhatóságok ellenállása egyre inkább fokozódott, s jóval nagyobb lendületet vett, mint ahogy arra az udvar és a kormány számított. A törvényhatóságok ellenállását a Vezérlő Bizottság általános politikai kampánnyal erősítette. A kormánynak az a törekvése, hogy legalizálja helyzetét és sikerre vigye a koalíció vezető politikusaival közvetítő tárgyalásait, végképp kudarcot vallott. így a kormány kezdte életbeléptetni a törvényhatóságok passzív rezisztenciájának ellensúlyozását célzó intézkedéseit; annak ellenére, hogy az ellenállás ekkor még különösebb gondot sem az uralkodónak, sem a kormánynak nem okozott.

33 A kormány az ellenállás letörésére egyelőre csak ún. törvényes eszközöket kívánt igénybe venni,

34 ám a rendkívüli intézkedések igénybevételének lehetősége is ismételten újra és újra felmerült, mint a kormány által helyzetének stabilizálására alkalmazásba vehető eszközök egyike. Arról volt szó, hogy a kormány magas rangú rendőrségi tisztviselőket küld majd ki kormánybiztosi minőségben a fő- és alispánok helyébe az ellenálló vármegyékbe.

35 A kormány azonban ezeket a híreket egyelőre még cáfolta, és hangsúlyozta, hogy tartózkodni fog a törvénytelen eszközök igénybevételétől.

36 A hír felröppentése egyébként kifejezetten manipulatív jellegű volt, hiszen 43