Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

működésének kezdetétől igyekezett a fővárost szövetségesként megnyerni, s ebben a törekvésben a bizottsági tagok többségének támogatása mellett a főváros főtisztviselőinek támogatására is messzemenően számított. Mint láttuk, nem alap nélkül; ennek ellenére sem érezte azonban elegendőnek a kormány a szokványos-formális kapcsolatfelvételt a fővárossal, pontosabban annak főtisztviselőivel

1

; hanem - eléggé szokatlan módon - azonnal személyes kapcsolatok kiépítésére törekedett: Kristóffy József belügyminiszter néhány nappal hivatalba lépése után személyesen kereste fel hivatalában Márkus József főpolgármestert és Halmos János polgármestert.

2 A belügyminiszter látogatása politikai körökben természetesen igen nagy érdeklődést keltett. Látogatásával elsősorban az ellenzéki sajtó foglalkozott, és oly módon kommentálta, hogy ez az esemény semmiképpen sem akadályozhatja meg a főváros csatlakozását a nemzeti ellenálláshoz.

3 Az ellenálláshoz való csatlakozás érdekében a fővárosi ellenzék vezetői ekkor már valóban megkezdték a szervezkedést; Polónyi Géza június 26-ra a törvényhatósági bizottsági tagokat - pártkülönbségre való tekintet nélkül - megbeszélésre hívta össze a bizottság által az adott helyzetben követendő politikai irányvonal kidolgozásának céljából.

4 A főváros törvényhatósági bizottságának már a soron következő - június 28-ra összehívott - közgyűlésén állást kellett foglalnia ugyanis az országos politikai kérdésekben. A június 26-i előkészítő megbeszélésen elsősorban az ellenzéki városatyák jelentek meg; így a Saskör részéről Polónyi Géza és Szalay Mihály, a Demokrata Párt részéről Vázsonyi és Sümegi Vilmos, a Szabad Polgári Párt részéről Kasits Péter és Platthy György. A törvényhatósági bizottság többségét Ehrlich G. Gusztáv képviselte. A megbeszélésen megállapodtak abban, hogy egy szűkebb körű bizottságot küldenek ki a közgyűlésen benyújtandó, a törvényhatósági bizottság álláspontját deklarálni hívatott indítvány kidolgozására.

5 Az indítvány formálisan a miniszterelnöknek a fővároshoz intézett, a kormány megalakulását tudató leiratára

6 adandó válasz tervezete volt. Az indítvány szövegének megfogalmazására kiküldött bizottság tevékenysége csak annyiból állt, hogy elfogadta a Polónyi általkorább an már kidolgozott indítványtervezet szövegét,

7 majd ismertették azt a főpolgármesterrel, a sajtóban pedig hangot adtak annak a reményüknek, hogy az indítványt a közgyűlés egyhangúlag fogja elfogadni.

8 És ez utóbbi nem csupán taktikai húzás volt az ellenzék részéről; reményeiknek volt objektív alapja is: részben az, hogy -mint említettük - a Fejérváry-kormány kinevezése egyes szabadelvű párti politikai körökben is visszatetszést keltett; ugyanakkor az ellenálláshoz való csatlakozással a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjai tetszetős formában, s egyenlőre minden komolyabb következmény nélkül deklarálhatták hazafias érzelmeiket. Az ellenzéki városatyák ezeknek a tényezőknek figyelembevételével indították meg ellenállási akciójukat. A június 28-i közgyűlés azonban nem foglalt egyhangúan állást a kormánnyal szemben. Polónyi javaslata mellett egy másik javaslat előterjesztésére is sor került ezen a közgyűlésen, ezt a javaslatot Heltai Ferenc terjesztette elő. A két indítvány nyilvánvaló módon a döntő kérdésben: az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatásának, illetve az önként jelentkező újoncok kiállításának kérdésében különbözött egymástól. Formailag persze a Polónyi-féle indítvány sem mondotta ki az önkéntesen befizetett állami adók beszolgáltatásának és az önként jelentkező újoncok kiállításának a tilalmát; indítványának erre vonatkozó része csupán 38