Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

azt foglalta magában, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága az országgyűlésiig meg nem szavazott adókat és újoncokat nem bocsátja a kormány rendelkezésére, a polgármestert és a tanácsot pedig az ezekkel kapcsolatos kormányrendeletek végrehajtásától eltiltja. Heltai azonban Polónyi indítványát elemezve rámutatott arra, hogy az önként befizetett adók és az önként jelentkező újoncok megtagadását implicite ez a formula is tartalmazta, ezt viszont ő a törvényekkel mindenképpen ellenkezőnek és ezért kivihetetlennek tarotta. így ő az általa előterjesztett indítványban nem akarta azt kimondatni, hogy a törvényhatósági bizottság megtiltja a polgármesternek és a tanácsnak, hogy az országgyűlésiig nem nem szavazott adókat és újoncokat a kormánynak beszolgáltassák. Heltai álláspontját azonban - az ellenzék reményeinek megfelelően - a bizottsági tagoknak egy kisebb része tette csak magáévá; a Polónyi-féle indítványt főleg az Erlich - csoport csatlakozása következtében aránylag nagy szótöbbséggel fogadta el a közgyűlés.

9 Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága tehát csatlakozott a nemzeti ellenálláshoz. Ez a csatlakozás persze a Heltai-féle indítvány elfogadása esetén is megtörtént volna, ám ez esetben csupán dekoratív jellegű, és így mindenképpen súlytalan lett volna a főváros állásfoglalása. Érdemes ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Pesti Hírlap június 29-i számának vonatkozó cikkét kissé részletesebben ismertetni. A cikk írója azzal a vitathatatlanul fellengzős, de a főváros állásfoglalásának jelentőségére igen jól rámutató megállapítással kezdi fejtegetését, hogy a közgyűlési határozat ,,a Fejérváry kormány halálos ítéletét képezi", majd ezt követően arra hívja fel a figyelmet, hogy a határozat végrehajtása esetén a kormány mintegy 40 milliónyi korona adójövedelemtől esik el; holott éppen ez az összeg volt az, amire a leginkább számított. Ez az összeg - folytatja - a nagyvállalatok és a nagy pénzintézetek rendszerint önként befizetett adójából származik, és ezek az önként befizetett adóösszegek az össz-adjóövedelem jelentős részét teszik ki. A kormány várható vesztesége így igen jelentősnek ígérkezik; ennek tulajdonítható, hogy a főváros határozata a folyton növekvő számot mutató más törvényhatósági határozatokkal szemben feltételezhetően „fordulatot idéz elő a válság ügyében". A kormány ugyanis a legkülönbözőbb megtorló intézkedések kilátásba helyezésével reagált máris a főváros közgyűlésének határozatára, és nem csak a fővárossal, de valamennyi renitenskedő törvényhatósággal szemben.

10 Az ellenálláshoz való csatlakozást kimondó közgyűlési határozat azonban bármilyen jelentős is volt önmagában, egyelőre papirosformula maradt, mivel realizálása a tanács állásfoglalásán múlott. A tanácsnak a közgyűlési határozatokat - mint említettük - végre kellett hajtania. Az ellenállási határozatnak az önkéntes adókra vonatkozó része azonban, mint erre Heltai is rámutatott, törvényellenes volt; így a tanács a határozat végrehajtása elől kitérhetett. Erre mindenképpen joga is lett volna, s ez a tanácsnokok többségének politikai álláspontja következtében várható is volt. Annál is inkább, mert az ellenálláshoz való csatlakozást a közgyűlési többség vezetőinek nagyobb része nem szavazta meg. Két-három nappal a közgyűlés után azonban már olyan, az ellenzék számára megnyugtató hírek keltek szárnyra, hogy a tanács a közgyűlési határozatot ez esetben is tudomásul veszi, s megteszi a szükséges intézkedéseket: azaz elrendeli az önként befizetett állami adóösszegek visszatartását és rendelkezik ezeknek az összegeknek takarékpénztárban való elhelyezéséről is. A kérdés azonban egyenlőre mégis függőben maradt: a napilapok szerint a tanácsnak már a július 1-i ülésén foglalkoznia kellett 39