Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása

latba a közgyűlésnek, mert „a jelenlegi országgyűlés megnyitása alkalmából ő felsége a király által 1906. május 22-én fölolvasott legkegyelmesebb trónbeszédben a mostani kormány első feladatává teszi »a törvény és a jogfolytonosság uralmának helyreállítását «". A királyi biztosi hatáskör jellegének megállapítását szorgalmazó felterjesztésről azonban az volt az ügyosztály véleménye, hogy egy ilyen értelmű felterjesztés mellőzhető, mivel ,,a kir. biztos működését úgy a tanács, mint a törvényhatósági bizottság mindenkor törvénytelennek nyilvánította és mert a kir. biztos intézkedő jogkörének jogalapja semminemű törvényeinkben nem található". Végül a következőkkel zárta előterjesztését az ügyosztály: „ez alkalommal azonban tekintettel a közelmúlt eseményeire. . . javasoljuk, méltóztassék a t. közgyűlés elé oly előterjesztéssel járulni, hogy a törvényhatósági önkormányzat jogkörének, valamint az alkotmányos jogrendnek teljesebb biztosítása érdekében a megfelelő garanciális törvényekre vonatkozó törvényjavaslat mielőbbi előterjesztése ügyében a. . . belügyminiszter úrhoz felterjesztés intéztessék".

92 A tanács az ügyosztályi előterjesztést elfogadta, s jelentését az előterjesztésben foglaltaknak megfelelően állította össze; az Andreánszky-üggyel kapcsolatban azonban a túlságosan is őszinte megfogalmazástól tartózkodott, s erről az ügyről mindössze annyit közölt, hogy a „ . . . kir. biztosi intézkedéssel szemben a tanács feladata csupán az elrendelt intézkedés formai végrehajtása volt".

93 A tanács november 22-i jelentését a közgyűlés 1907. január 9-én tárgyalta. A jelentés előterjesztése után azonnal Platthy György emelkedett szólásra, s kijelentette: az előterjesztésben foglaltak alapján az ügy érdemi része elintézettnek tekinthető. Majd azt hangsúlyozta, hogy messzemenően elismerésre méltó, hogy a tanács a jogfolytonosság elvének biztosítására különösen is nagy gondot fordított: „mert hiszen - tette hozzá - ez a lényege ennek az egész akciónak, a mely a királyi biztosi rendeletekre vonatkozik." Nem találta azonban kielégítőnek a tanács érvelését a Chrisztlné és az Andreánszky ügyre vonatkozóan. Az első esetben azért nem, mert - véleménye szerint - törvényellenes eljárás volt az, hogy a tanács, illetve a polgármester „bizonyítványt" adott ki Chrisztlné „politikai" magatartásáról. Ez - mondotta - nem volt méltó eljárás a polgármester, illetve a tanács részéről; ugyanakkor elvárta volna, hogy a tanács bevallja: ebben az esetben is „engedelmeskedni volt kénytelen". A másik esetben pedig azért nem találta a választ kielégítőnek, mert Andreánszkyt a tanács annak idején úgy értesítette, hogy „iskolaorvosi" állásától a királyi biztos mentette fel, holott ténylegesen a tanács foganatosította a felmentést. „Nem kell eltakarni ami akkor történt" - tette hozzá Platthy -, majd úgy nyilatkozott, hogy az előterjesztést elfogadhatónak tartja. A Chrisztlné-féle ügyre vonatkozóan Rózsavölgyi adott választ Platthynak. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy itt nem „bizonyítványról", hanem mindössze egy átiratban kifejtett véleményről volt szó. Olyan véleményről egyébként, amely a „főváros főpolgármesterétől. . . egy évben százával kívántatik" - mondotta -; majd azzal folytatta válaszát, hogy a postamesteri állások betöltése esetén a jelöltek erkölcsi és politikai magatartását illetően mindig is leír az illetékes miniszter, itt tehát egy sablonos dologról volt szó csupán. Ehhez Bárczy fűzött még hozzá annyit, hogy ez az ügy egyáltalán nem tartozott a tanácshoz, a tanács azzal soha nem foglalkozott, ezért minden ezzel kapcsolatos kombináció és megjegyzés „magától" elesik. Az Andreánszky ügyre vonatkozóan viszont azt fejtette ki Bárczy, hogy mint tanügyi tanácsosnak neki kellett Andreánszky felmentésével érdemben foglalkoznia, ő azonban kijelentette a királyi biztos163