Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása
A június 1 9-i közgyűlés azonban nemcsak az új típusú várospolitikai irányzat felülkerekedését, illetve egy ilyen jellegű irányzat érvényesülésének igényét jelezte; az újonnan megválasztott polgármester ennek a politikának leglényegesebb vonásait is felvázolta a megválasztását követően elmondott programbeszédében. Bárczy ugyan formailag nem tért el a koalíciós politikusok által is hangoztatott elvektől, amikor az önkormányzati függetlenség növelését, az „erős magyar nemzeti kultúra" fejlesztését és a „modern demokratikus haladás" szolgálatát jelölte meg leendő polgármesteri tevékenysége általános irányelvként, a tartalmi különbség már ebben a beszédben is szembetűnő; a főváros 1907. évi költségvetési vitája során előterjesztett részletes programtervezetében ez a különbség még inkább nyilvánvalóvá vált. Legfontosabb feladatként egyébként Bárczy a fővárosi törvény revízióját, és ezzel szoros összefüggésben a főváros önkormányzati jogkörének növelését, valamint ennek a jogkörnek határozott körülírását és biztosítását jelölte meg. Rámutatott arra, hogy a főváros autonómiája részben a vonatkozó törvények eleve is hiányos és helytelen rendelkezései, részben ezen törvények elavulása, részben pedig a „laza gyakorlat" következtében meglehetősen „tökéletlen", az önkormányzati jogkör növelésének és biztosításának alapjaként viszont a községi választói jog megreformálását és kiterjesztését jelölte meg. Ebben látta a „mesterkélt álautonómia" helyett létrehozandó igazi városi önkormányzat zálogát, s annak biztosítékát, hogy a törvényhatósági bizottság képviselete az országos politikai pártoktól függetlenül, önálló várospolitikai platformon fog kialakulni, s a főváros egész lakossága érdekeinek figyelembevételével fog tevékenykedni. A továbbiakban sürgősen megoldandó feladatként jelölte meg Bárczy a közérdekű üzemek községesítését; majd egy szisztematikus városfejlesztési törvény kidolgozásának és ennek folyamányaként a város tulajdonában levő telkek parcellázásának, valamint „olcsó és egészséges" lakások építésének a szükségességét, a főváros pénzügyi helyzete rendezésének elengedhetetlenségét hangsúlyozta, és végül a fővárosi lakosság kulturális színvonala növelésének fontosságáról beszélt. Bárczy bemutatkozó beszédét - amely számos elemében a Vázsonyi által már 1897-ben meghirdetett községi programon alapult - a városatyák nagy tetszéssel fogadták, majd határozatot hoztak arra vonatkozóan, hogy az alpolgármestert a június 25-i közgyűlésen választják meg; és akkor mondott Rózsavölgyinek helyettes polgármesteri működéséért köszönetet Hock János a törvényhatósági bizottság nevében. Hock üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy Rózsavölgyi „nehéz viszonyok között igazán szerencsésen oldotta meg azt a feladatot, amelyre őt ideiglenesen kijelölték"; majd azzal folytatta, hogy „Magyarország történetében emlékezetes korszak lesz a közelmúltban lezajlott idő", amikoris az „erőszakkal szemben" a nemzet „alkotmányos jogainak" és „igazságának" megvédése „minden helyen" „egész embereket" kívánt, s hangsúlyozta, hogy Rózsavölgyi „bölcs mérséklettel és tapintattal, semmit fel nem adva, de nem veszélyeztetve városunk önkormányzatát sem, állotta meg nehéz küzdelmek között az ő helyét". Éppen ezért javasolta, hogy „példás magaviseletéért, hazafias, buzgalmáért, bölcs mérsékletéért és azért a tapintatos vezetésért, amellyel a nehéz időkben . . . e közgyűlés tanácskozásait vezette" jegyzőkönyvileg mondjanak Rózsavölgyinek köszönetet. A közgyűlés Hock indítványát elfogadta és az immár „nemzeti hőssé" kikiáltott „felemelt fizetéses alpolgármesterinek - ahogy Polónyi nevezte őt né160
