Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása
hogy Kasits fenti érvével a főpolgármesterválasztásnál nem élt, majd később hosszabb beszédben rámutatott arra is, hogy a Kasits-féle javaslat egyetlen célja a volt ellenzék által támogatott polgármesterjelölt megválasztásának biztosítása volt. A közgyűlés többsége azután a Kasits-féle indítvány mellőzésével Rózsavölgyi indítványát emelte határozattá 65 , s így a polgármesterválasztás időpontjának kérdésében Polónyiék vereséget szenvedtek. A helyettes polgármester a közgyűlés határozata értelmében a pályázatot a polgármesteri és alpolgármesteri állásokra haladéktalanul közzétette, s erről a főpolgármestert már június 7-én értesítette is. 66 A pályázat közzététele nyilvánvaló módon azonnal aktivizálta mind a két tábort, s most már nyíltan is kirobbant a harc Polónyiék és a törvényhatósági bizottság velük szemben álló szárnya között. 67 Időközben befutottak a pályázatra a jelentkezések; csak a polgármesteri állásra Sipőcz László árvaszéki elnök, a polgármesteri - és az alpolgármesteri állásra is Kun Gyula, Bárczy István és Vaszilievits János tanácsnokok, csak az alpolgármesteri állásra Melly Béla, Vosits Károly, Viola Imre, Lung György tanácsnokok és Hanvai Sándor VIII. kerületi elöljáró jelentkeztek. 68 A polgármesteri állásra jelentkezettek közül Kun Gyula egyik párt részéről sem került szóba, a Polónyi-féle szárnytól támogatott Sipőczcel szemben a másik párt jelöltjévé viszont Vaszilievits lépett elő, míg Bárczy számára ez utóbbiak az alpolgármesteri állást szánták. Bárczy így meglehetősen kedvezőtlen helyzetben volt, támogatóinak viszonylag csekély számú tábora viszont azt a helyzetet igyekezett kihasználni, hogy Sipőcz a számítások szerint csak úgynevezett erős ellenjelölttel volt legyőzhető, s ezért Bárczy jelöltségétől nem voltak hajlandók elállni. így a városatyák Vázsonyi és Sándor Pál által vezetett csoportja végül is kénytelen volt Vaszilievitset ejteni, és egységesen Bárczy jelöltsége mellett lépni fel. 69 Polónyiék most természetesen azonnal Bárczy ellen fordultak. Bárczyt azzal próbálták denunciálni, hogy teljesen eladósodott ember, s mint ilyenre nem szabad a főváros ügyeit rábízni. Bárczy párthívei ekkor az állítólag kilencezer koronányi összeget kitevő adósságát kifizették, 70 majd esélyét növelte az is, hogy közvetlenül a pályázat határidejének lejárta előtt Vaszilievits a polgármesterjelöltségtől visszalépett. 71 A polgármesteri állásra való jelentkezés határideje június 16 volt; a polgármester-választó közgyűlést június 19-re tűzték ki. A Fővárosi Közlöny június 15-i számában megjelent vonatkozó közlemény egyúttal azt is közli, hogy a pályázók közül a kijelölő választmány Sipőczöt az első helyen, Kun Gyulát a második helyen, Vaszilievitset a harmadik helyen és Bárczyt a negyedik helyen jelölte; 72 a 45-ös választmány azonban a június 17-én tartott ülésén a maga részéről Bárczyt jelölte a polgármesteri állásra. Sipőcz a Bárczyra leadott 5 szavazattal szemben a választmány ülésén csak 4 szavazatot kapott, 73 Kun Gyula itt egyáltalán szóba sem került, Vaszilievits pedig ekkor már visszalépett a jelöltségről. Bárczy polgármesterré való megválasztása így lényegében már a június 19-i közgyűlés előtt eldőlt; s ez nem csak a fővárosra gyakorolt, illetve gyakorolni szándékozott koalíciós befolyás visszautasításának kinyilvánítása volt, de egy alapjában új típusú várospolitikai irányzat érvényesülésének igenlését is jelentette. Erre azonban nemcsak Bárczy személye volt garancia, a törvényhatósági bizottság tagjainak többsége is ilyen jellegű álláspontot vallott ekkor magáénak. Ez a június 19-én leadott szavazatok számarányában is tükröződik; a leadott 353 érvényes szavazat közül Bárczyra ugyanis 195, Sipőczre viszont csak 143 szavazat esett (Kun Gyula 15 érvényes szavazatot kapott.) 159
