Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása

s az indítványban foglaltaknak megfelelően utasította a tanácsot a további lépések megtételére.

35 A tanács a fenti határozat alapján augusztus 3-án írt fel Wekerléhez mint pénzügyminiszterhez, s kérte a 13 131 korona 62 fillérnyi összeget kitevő őrzési díj visszautalását a fővárosnak.

36 Az „önkormányzati jogfolytonosság" helyreállítására a fentebb elmondottakon túl azonban egyéb lépések is történtek. így többek között a fővárosi tisztviselők adóhátralékainak levonására - mivel a Wekerle-kormány kinevezésével az ex-lex állapot is megszűnt. A kérdés aktualitására a számvevőség június 18-án figyelmeztette a tanácsot. A tanács június 28-i ülésén az 1906. évi 2. tc. 5. §-ában foglaltaknak megfelelően lehetőséget adott a tisztviselőknek arra, hogy adóhátralékaikat vagy egy összegben, vagy 1906. október, illetve 1907. december végéig két egyenlő részletben törlesszék le, s egyúttal figyelmeztette a számvevőséget, hogy az 1883. évi 44. tc. vonatkozó paragrafusa alapján az I. osztályú kereseti adó, valamint a törvényhatósági tisztviselők IV. osztályú kereseti adója után késedelmi kamat nem szedhető; végül ezen határozatáról tudomásulvétel végett a székesfővárosi adófelügyelőséget is értesítette.

37 A költségvetésen kívüli állapot megszűntével rendeződtek az 1904-re 3%-kal kivetett, de az 1904. évi költségvetési törvény rendelkezése értelmében 5%-ra felemelt betegápolási pótadó különbözeti többletének behajtásával kapcsolatban felmerült kérdések is. A székesfővárosi adófelügyelőség 1905. november 25-én figyelmeztette a székesfőváros számvevőségének illetékes ügyosztályát arra, hogy a számvevőség nyilvántartásában levő alkalmazottak illetményeinek 1904. évi változásait feltüntető kimutatásban a 2%-os különbözeti többlet nem szerepelt, s felszólította a számvevőséget, hogy jelentse: a 2%-os pótadó előírása és levonása az 1904. évre megtörtént-e, s ha igen, az ezen levonásból keletkezett összeg mennyit tesz ki. A tanács a számvevőség jelentése alapján az 1906 február 8-i ülésén foglalkozott a 2%-os pótadó előírásának és levonásának kérdésével, s utasította a számvevőséget, hogy a pótadót a fővárosi alkalmazottakra egyénenként vesse ki, s az így nyert összeget az aódfelügyelőséggel való közlés céljából a tanácsnak jelentse be. De utasította a számvevőséget arra is, hogy a tanács vonatkozó határozatainak értelmében ezt a pótadót is csak azoktól vonja le, akik a levonásba beleegyeznek, és figyelmeztette arra is, hogy az így kapott - önkéntesen befizetett adónak tekintendő - összeg a közgyűlés ellenállási határozata értelmében az állampénztárba nem fizethető be. Az adófelügyelőséggel viszont azt közölte a tanács, hogy a 2%-os pótadó összegéről a kivetés megtörténte után a tájékoztatást meg fogja adni. A pótadó levonását a számvevőség a tanács által meghatározott módon 1906 március elejétől eszközölte is; a tanács pedig egy május 26-án kelt átiratában tájékoztatta az adófelügyelőséget, hogy a 2%-os pótadó kivetése megtörtént, s hogy ezen a címen kivetett összeg „az illetményekből részben már le is vonatott".

38 A főváros - és az ország - lakossága azonban a „törvénytelen és alkotmányellenes kormány" működésének megszűntével nem várta be minden esetben azt, hogy felülről kapjon indíttatásokat a „törvényesség és alkotmányosság" helyreállításához és a nemzeti kormánytámogatásához; ezt öntevékenyen is igen sok esetben megtette. így például - amint az Egyetértés cikkírója ujjongva adta olvasói tudtára - a főváros lakossága még addig sem kívánt várni, amíg „a törvényhozás formailag is megszünteti az ex-lexet", és már májusban önként hozzákezdett adófizetési kötelezettségének teljesítéséhez.

39 154