Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása

A „felsőbb helyeken" azért változatlanul igyekeztek jó példával elöljárni s a polgárságot ilyen módon is újabb hazafias cselekedetekre buzdítani. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmány például az április 17-i - ezúttal Viola Imre helyettes polgármester elnöklet alatt tartott ülésén újra foglalkozott az időközben lefolytatott vizsgálat alapján a királyi biztosság idején „méltatlanul" „üldözött" Wehner Gyula, Kozma Gyula és Búzás István ügyével, és a fegyelmi eljárás folytatását mindhármukkal szemben beszüntette. Ezzel mindhármuknak állásukból való felfüggesztése is természetszerűen hatályát vesztette. A fegyelmi választmány felmentő határozatát Kozma és Búzás esetében arra hivatkozva mondta ki, hogy az ellenük felhozott vád a vizsgálat során nem igazolódott be;

40 Wehner esetében viszont azért hozott felmentő határozatot, mert - bár „panaszlott a vádbeli cselekmény elkövetését. . . beismerte" -, a választmány „azt olyan cselekvésnek, amely a fegyelmi úton való megtorlást indokolttá tenné - nem minősíti", szükségesnek tartotta azonban azt is kijelenteni, hogy „a székesfőváros szolgálatában álló tanszemélyzet tagjainak a képviselőválasztási mozgalmakban való ily irányú közreműködését nem helyesli".

41 Wehnerék ügye végül azokkal a május 16-án kelt, a tanácshoz intézett főpolgármesteri leiratokkal zárult le, amelyekben a főpolgármester közölte: az április 17-i fegyelmi választmányi véghatározatok ellen a törvényes határidőn belül fellebbezést nem adtak be, így a határozatok jogerőre emelkedtek.

42 Wehnerék fegyelmi ügyének tárgyalása során annak a kérdése, hogy a királyi biztos elnöklése a közigazgatási bizottság, illetőleg a közigazgatási bizottság albizottságainak ülésén törvényes volt-e, vagy sem, nem merült fel; láttuk azonban azt, hogy Hamza Elek volt székesfővárosi irodasegédtiszt fegyelmi ügyének tárgyalása során bűnrészesként szóba került Almásy Péter ügyvéd a fegyelmi választmány határozatának reá vonatkozó része ellen a belügyminiszterhez intézett fellebbezésében azzal érvelt, hogy a fegyelmi választmány „törvényellenesen volt megalakítva", s így annak határozata jogilag nem lehetett érvényes. A belügyminiszter Almásy ezen érvelésének helyt is adott, s egy július 23-án kelt rendeletében utasította a közigazgatási bizottságot arra, hogy mivel „a határozat nem annak elnöklése alatt hozatott, aki az ülés vezetésére törvény szerint hivatott lett volna", az ügyben újabb elsőfokú határozatot hozzon. Ez meg is történt; a törvényes előírásoknak megfelelően megalakított fegyelmi választmány azonban az 1907 január 28-i ülésen az 1906 március 17-i fegyelmi választmányi véghatározattal érdemben teljesen azonos módon határozott.

43 Helyt adott a belügyminiszter a közalapítványi ügyigazgatóság április 26-án benyújtott felülvizsgálati kérelmének is. Az ügyigazgatóság a Mészáros Károly-féle hagyatéki ügyben hozott március 10-i gyámhatósági albizottsági másodfokú határozattal szemben élt a felülvizsgálati kérelemmel. A miniszter július 23-án megkérte a közigazgatási bizottságtól a március 10-i albizottsági ülés hiteles jegyzőkönyvi kivonatát, majd egy augusztus 24-én kelt rendeletével a március 10-i határozatot az 1901. évi 20. tc. 3. §-án alapuló jogainál fogva „mint törvénysértő eljárás mellett keletkezettet" megsemmisítette, és „a gyámügyi fellebviteli küldöttséget újabb törvényszerű határozat hozatalára" utasította. A törvénysértést a miniszter ez esetben is abban a tényben jelölte meg, hogy az ülésen „nem az elnökölt, ki erre. . . a törvényes rendelkezések szerint hivatva" volt. A gyámhatósági albizottság szeptember 5-én vette újra tárgyalás alá a kérdést, de a március 10-i ülésen is már jóváhagyott árvaszéki határozatot most ismét csak megerősítette. A közalapít155