Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása

vonatkozóan megtette a „megfelelő lépést, amikor kimondotta, hogy a kir. biztos kirendelését törvénytelennek tartja, intézkedéseit magára nézve már előre jogilag érvénytelennek nyilvánítja", s véleménye szerint ilyen lépésként értelmezendő a közgyűlés március 28-i határozata is, amellyel a belügyminiszter megsemmisítő rendelete ellenére a február 24-i határozatát továbbra is fenntartotta. Éppen ezek miatt az okok miatt úgy vélte, hogy „az önkormányzati jogfolytonosság helyreállítására még további intézkedések megtétele" egyáltalán nem szükséges.

31 Június 23-án a tanács - a május 9-i közgyűlési határozatra hivatkozva - felkérte a főpolgármestert, hogy a csak főpolgármesteri hatáskörben eszközölhető kórházi orvosi kinevezések kérdésében, ha „a jogfolytonosság helyreállítása érdekében . . . saját részéről intézkedés szükségét látja fennforogni, ez irányban szándékolt vagy esetleg tett intézkedéseit a közgyűlésen való bejelentés céljából" közölje a tanáccsal.

32 A főpolgármester a felkérésre július 15-én válaszolt. Tájékoztatta a tanácsnokokat, hogy a királyi biztos által kinevezett körzkórházi orvosok állásaikról lemondva azokat rendelkezésére bocsátották. Ezért ő az illető orvosokat a Rudnaytól nyert kinevezésük alapján teljesített szolgálati idejük tartalmától függetlenül, lemondásuk napjától számítva „a közkórházi alapszabályokban meghatározott időtartamra a megüresedett orvosi állásokra" újból kinevezte.

33 A főpolgármester azonban - mielőtt a július 15-én kelt levelében jelzett intézkedéseket az orvosok kinevezésével kapcsolatosan megtette - egy május 27-én kelt feliratában tájékoztatta a belügyminisztert a királyi biztos által eszközölt orvosi kinevezésekről, s jelezte, hogy ezek a kinevezések az illetékes közkórházi igazgatók előterjesztésére és az ő javaslataiknak megfelelően történtek, ilyen szempontból tehát kifogás alá nem esnek. Kifogás alá esőnek mondotta ugyanakkor a kinevezéseket „törvényességi szempontból, mert a törvényhatósági közkórházak személyzetének kinevezési joga (az) 1876: XIV. tc. értelmében a főispánt, illetőleg Budapesten a főpolgármestert illeti". A törvényhatósági bizottság közgyűlése utasította is a tanácsot - írta a főpolgármester -, hogy „az önkormányzati jogfolytonosság helyreállítása céljából ezekre nézve nálam tegye meg a kellő lépéseket". Annak érdekében pedig, hogy „egyrészt a jogfolytonosság és a törvényes rend" helyreállítása megtörténjék, „de másrészt azért is, hogy az illető orvosok állása jogilag kérdésessé ne válhassak", indokoltnak és szükségesnek mondotta az orvosok kinevezésének törvényesítését; s ezt oly módon látta megoldhatónak, ha „a nevezett orvosokat illető állásokra az illetékes közkórházigazgató meghallgatásával" törvényes hatáskörében újból kinevezné, „éspedig mindegyiket visszahatólag azon naptól kezdve, amely nap óta az illető állásban működik".

34 A belügyminiszter válasza ebben a kérdésben nem ismeretes; az orvosok kinevezésének problémája azonban - mint láttuk - a főpolgármester május 27-i javaslatában foglaltaktól némileg eltérő módon oldódott meg. Az „önkormányzati jogfolytonosság fenntartásának" a Platthy György által kezdeményezett ezen vonala ezzel a főpolgármesteri leirattal egy időre lezárult; a helyettes tiszti főügyész fentebb ismertetett jelentésében említett másik Platthy-féle indítvány megtételére a bírói letéti díjak megtérítése érdekében a május 23-i közgyűlésen került sor. Platthy ekkor előterjesztett indítványában annak közgyűlési határozatként való kimondását kívánta, hogy a tanács kapjon utasítást: írjon fel a törvényhatóság nevében a pénzügyminiszterhez, hogy „az állami adók címén befizetett önkéntes adományok bírói letétékor felmerült őrzési díj a törvényhatóságnak visszaadassék". A közgyűlés Platthy indítványát határozattá is emelte 153