Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása

azzal a Lung György, Almády Géza és Melly Béla által benyújtott határozati javaslattal szemben hozta meg, amelynek értelmében Lungék csak annak kijelentésével akarták tudomásul venni és irattárába helyezni Rudnay levelét, hogy egyúttal kimondják azt is: „a tanács más jellegű és irányú működést a teljes hatalmú kir. biztos uralma alatt sem fejtett ki, mint a mely a törvényhatósági bizottság bizalmából elfoglalt állásában és hatáskörében a letett tiszti eskühöz híven, kötelességében állott; ténykedésében pedig egyes egyedül csakis azok a tekintetek vezérelték, a mely tekinteteket egyfelől a székesfőváros, másfelől a polgárság érdekében, lelkiismerete és legjobb meggyőződése szerint szem előtt tartania kellett. Minthogy tehát a tanács oly ténykedést, amelyért a kir. biztos köszönetét nyilváníthatná, nem fejtett ki: ennél fogva a királyi biztos köszönetét magától annyival inkább is elhárítja, mert ha a hatalom erejével teremtett kényszerhelyzetet a főváros jól felfogott érdekében eltűrni kénytelen is volt, elismerést és köszönetet azonban a királyi biztostól, mint a törvénytelen hatalom képviselőjétől el nem fogad."

27 Lungék propozíciójával kapcsolatban jogos iróniával jegyezte meg a Népszava, hogy amíg Rudnay állt a város élén, a tanács tagjai majdnem kivétel nélkül meghódoltak neki, de „most" a volt királyi biztos búcsúlevele körül nagy vitákat rendeztek, mivel ismét „divat" „hazafinak" lenni. Az a tény pedig, hogy a tanács nem a Lung-féle javaslatot fogadta el, a Népszava munkatársa szerint azt bizonyította, hogy a tanács tagjainak lelkiismerete éppen nem a legtisztább a királyi biztosnak nyújtott támogatás kérdésében.

28 Lungék javaslatát tehát a tanácsnokok többsége elvetette; Lung, Almády és Melly azonban különvéleményük fenntartását jelentették be, s azt április 21 -én be is nyújtották a tanácshoz.

29 Ezzel a királyi biztos búcsúlevelének ügye végleg lezárult, és azt - a korábbi tervekkel ellentétben - a Fővárosi Közlöny április 27-i számának mellékletében sem jelentették meg. A közgyűlés május 9-i - Platthy-féle javaslat elfogadásával hozott - határozatának végrehajtása során a jog-, ipar- és rendészeti ügyosztály május 21 -re készítette el javaslatát, s ennek alapján a tanács - a közgyűlési határozatban foglalt utasításnak is megfelelően - felhívta a tiszti főügyészt, hogy nyilatkozzék: a volt királyi biztos által kiadott rendeletek közül „melyeket tart olyanoknak, hogy azoknak kibocsátása által a jogfolytonosság helyreállítását célzó intézkedések szükségesek", és arról is, hogy „e részben milyen intézkedések megtételét tartja szükségesnek ?"

30 Melha Kálmán helyettes tiszti főügyész május 30-án terjesztette be meglehetősen terjedelmes - és meglehetősen semmitmondó - jelentését a tanácshoz. Melha szerint a volt királyi biztos által kiadott rendeletek nagyobb része „már elintézett panaszokra, sürgetésekre segélyekre, vizsgálatokra és egyéb nem érdemi ügyekre" vonatkoztak; a „leglényegesebb érdemi ügyek" közé pedig csak „az önkéntesen befizetett adók ügye és a . . . kórházi, orvosi kinevezési ügyek" tartoztak; ezek közül azonban „az önkéntesen befizetett adók ügye már tárgytalanná vált - írta Melha -, a bírói letéti díjak megtérítésének kérdése pedig Platthy György bizottsági tag indítványa folytán folyamatban van; az orvosi kinevezések ügyében" viszont - a május 9-i közgyűlési határozat értelmében - „fölkérendő a főpolgármester úr, hogy ezen kinevezések tekintetében a törvényesség és jogfolytonosság helyreállítására szükséges intézkedéseket megtenni méltóztassék". Ami pedig az önkormányzati jogfolytonosság megóvását illeti, arra vonatkozóan az volt a helyettes tiszti főügyész véleménye, hogy a február 24-i közgyűlés erre 152