Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása

A minisztérium által megküldött iratsorozat azonban nem volt teljes, ezért május 30-án a főpolgármester felírt a miniszterhez, hogy a királyi biztos által intézett, s a főpolgármester hatáskörébe tartozó iratokat, illetve az ilyen jellegű, s a biztos által már elintézett ügyek iratait is, a minisztérium küldje le a fővárosnak.

10 A miniszter június 11 -én válaszolt ezzel kapcsolatban a főpolgármesternek, s egyidejűleg megküldte a kért iratokat;

11 majd július 10-én úgy rendelkezett, hogy a királyi biztosi hivatalból származott - s a minisztériumban maradt - iratokat a minisztérium elnöki irattárában helyezzék el.

12 Rudnay a székesfőváros illetékes szerveit - a tanácsot, valamint a közigazgatási bizottságot felmentéséről már április 8-án értesítette.

13 A tanácsnak küldött levelében köszönetet mondott a testületnek a királyi biztosság idején kifejtett tevékenységéért, a „tekintetes Tanács tisztelt tagjait" pedig felkérte, hogy tartsák meg őt „oly jó emlékezetükben, minőben" ő is meg fogja a tanács tagjait tartani. Rudnay levele feltételezhetően a királyi biztos megbízatásának megszűntéről szóló miniszterelnöki értesítéssel egy időben érkezett le a tanácshoz; a Fejérváry-kormány távozásának és „az alkotmányos és törvényes kormány" kinevezésének ténye viszont 8-án már országszerte köztudott volt. A tanács tagjai ennek megünneplésére 9-én rendkívüli tanácsülésre gyűltek össze. A rendkívüli tanácsülés összehívását Kun Gyula, Lung György, Almády Géza, Bódy Tivadar, Melly Béla és Festetics Géza tanácsnokok, illetve helyettes tanácsnokok javasolták egy április 8-án kelt, a helyettes polgármesterhez intézett levelükben. Kun Gyula és társai a rendkívüli tanácsülés összehívását azért kérték, hogy ott határozatot hozhassanak rendkívüli közgyűlés összehívásáról, amely közgyűlésnek feladata lett volna kifejezni a székesfőváros törvényhatóságának hódolatát a király iránt. A rendkívüli közgyűlés másik feladata pedig az lett volna a levélírók elképzelése szerint, hogy a törvényhatósági bizottság és azzal együtt a tanács is üdvözölje „az alkotmányos kormányt". A rendkívüli tanácsülés Viola Imre helyettes polgármester elnöklete alatt ült össze.

14 A tanácsnokok többsége a levélben foglalt propozíciókat elvetették (sajátos módon a levélírók közül is ketten a javaslatok ellen foglaltak állást), s végül olyan értelmű - s egyhangúan elfogadott határozat született, amely szerint a tanács „hazafias örömmel" tudomásul vette ugyan, hogy „a béke a koronás király és a nemzet között létrejött"; egyúttal azonban kimondta azt is, hogy a tanács nem kívánván „a t. törvényhatósági bizottság álláspontját ez ügyben befolyásolni, rendkívüli közgyűlés összehívását nem határozza el".

15 Időközben a király április 8-án kelt, a székesfőváros törvényhatóságához intézett, az országgyűlés összehívását közlő leirata, valamint Andrássy belügyminiszter ugyancsak április 8-án kelt, a királyi leiratot megküldő, illetve rendkívüli közgyűlés összehívását meghagyó rendelete is leérkezett a fővároshoz; s a tanács haladéktalanul intézkedett is a közgyűlés április 12-re való összehívásáról.

16 Az április 12-i közgyűlés egyetlen tárgya a királyi leirat felolvasása volt, s ezzel kapcsolatban határozathozatal arra vonatkozóan, hogy - az 1874. évi 33. tc. értelmében - a központi választmánya képviselőválasztások lebonyolítására a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg. A közgyűlés azonban Fridvalszky Sándor javaslatára és Komlós Ágost módosító javaslatának elfogadásával kimondotta azt is, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága az újonnan kinevezett kormányt küldöttség útján üdvözölni fogja, a királynak a közeljövőben várt lá149