Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

függesztette és jogainak gyakorlását saját hatáskörébevette,

19 másfelől pedig a királyi biztos és a főváros között a polgármesteri és az alpolgármesteri állások betöltésének kérdésében kibontakozó konfliktus. Március elején már szállingóztak olyan hírek, hogy Rudnay - a főpolgármesteri jogokat ebben a vonatkozásban is gyakorlandó - intézkedni akar a polgármesteri és alpolgármesteri állások ügyében, s az esetleges helyettesítésekről is ő kíván gondoskodni.

20 A kérdés először még nem kavarta fel különösebben a kedélyeket, hiszen a Halmos és Matuska nyugdíjazását kimondó közgyűlési határozatok fellebbezési határideje ekkor még nem járt le; ennek lejárta előtt viszont a polgármesteri állásokra a pályázatot nem lehetett kiírni. Ám mihelyt aktuálissá vált a kérdés, a helyzet azonnal kiéleződött. A bizottsági tagok feltételezhetően azért nem akartak a királyi biztosság tartama alatt polgármestert választani, mert nehezen lett volna keresztülvihető, hogy a polgármesteri székbe ne a biztos jelöltje kerüljön; Rudnay viszont ilyen módon is a maga pozícióját kívánta erősíteni. Rudnayék nyilvánvalóan tendenciózusan terjesztették ezzel összefüggésben azokat a híreket, melyek a főváros autonómiájának felfüggesztésével fenyegettek, s deklarálták, hogy a királyi biztos a felfüggesztés után élni fog teljhatalmú kinevezési jogával. A polgármesteri állásra különben Rózsavölgyi volt Rudnay jelöltje, alpolgármesterjelöltekként pedig Kun Gyula és Bárczy István tanácsnokok kerültek szóba. A kérdés azonban egyik napról a másikra szinte észrevétlenül lekerült a napirendről; minden valószínűség szerint a Népszava cikkírójának jóslata teljesült: ebben a kérdésben is paktumot kötöttek a szembenálló felek.

21 A március 14-i és 16-i közgyűlés az ellenzék ismertetett programja szerint zajlott azután le; de az események most sem egészen az ő elképzeléseiknek megfelelően alakultak. A terveknek megfelelően különben mindjárt a közgyűlés elején Szalay Mihály támadta Rózsavölgyit amiatt, mert a királyi biztos és a melléje kirendelt hivatalnokok a városházán helyiségeket foglaltak le a maguk számára, s kijelentette: ez a lépés még akkor is jogtalan lett volna, ha a királyi biztos kiküldetése önmagában nem lett volna törvénytelen intézkedés. Kérdőre vonta a helyettes polgármestert: van-e tudomása arról, hogy ki vezette be a királyi biztost a főpolgármester hivatali helyiségeibe, s milyen jogon, melyik törvény vagy jogszabály alapján tette ezt; majd az iránt érdeklődött, hogy mit szándékozik a polgármester tenni a királyi biztosnak és hivatalának a városházáról való sürgős eltávolítása érdekében. Rózsavölgyi az interpellációra azzal válaszolt, hogy a királyi biztosnak és a biztosi hivatalnak a városházán történt elhelyezése „a királyi biztos teljhatalmából eredő kényszernek a következménye" volt, s kérte válaszának elfogadását. Szalay azonban a választ nem vette tudomásul, mivel - mint mondotta - a polgármester és a tanács nem a királyi biztos, hanem a törvényhatósági bizottság végrehajtó szerve, s így mindaddig, amíg a közgyűlés együtt van és működik, annak utasításait kötelesek végrehajtani. A kérdést végül név szerinti szavazásra bocsátották. Rózsavölgyi válaszát azonban a közgyűlés meglehetősen nagy szótöbbséggel elfogadta. Ezután Kasits Péter nyújtott be két interpellációt. Kasits először azt tudakolta, hogy a Rudnay mint főkapitány ellen a közgyűlés által elrendelt fegyelmi eljárás megindítására tett intézkedések mikor és hol akadtak el, s hogy mit szándékozik tenni a polgármester akkor, ha meggyőződik róla: itt igazolhatatlan mulasztás történt, hiszen a vizsgálat megakasztásával a közgyűlés egyhangú határozatának végrehajtását tették lehetetlenné. Beszéde során Kasits is támadta egyébként a tanácsot, amiért az a közgyűlés határozatával szemben a királyi biztos rendelkezéseit 120