Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

végrehajtotta; majd patetikus hangon követelte, hogy a tanács adja át jogait és hatáskörét a közgyűlésnek, mivel ez utóbbi semmilyen körülmények között nem fog meghátrálni. Második interpellációjában azután Kasits is a főpolgármester hivatali helyiségeinek a királyi biztos által történt elfoglalására tért ki, s azért vonta felelősségre Rózsavölgyit, hogy miért nem jelentette ezt a közgyűlésnek. Majd érdeklődött: hajlandó lesz-e a polgármester jóvátenni a hibát azzal, hogy megteszi a szükséges előkészületeket, melyek alapján a közgyűlés a biztosi hivatal eltávolítása érdekében az eljárást a bíróságnál megindíthatja. Ha nem hajlandó, akkor tájékoztassa erről a közgyűlést, hogy az a saját felelősségére megtehesse a szükséges intézkedéseket. Ezek után került sor a korábban már ismertetett indítványok benyújtására. A közgyűlések szüneteltetését javasoló indítványt Platthy György, Kasits Péter, Szebeny Antal és Andreánszky Jenő bizottsági tagok terjesztették elő; majd az indítványozók nevében Kasits fejtette ki a javaslat elfogadásának szükségességét. Jelezte, hogy ilyen értelmű indítványt a Szabad Polgári Párt részéről már a február 24-i közgyűlésen be kívánt nyújtani, s ezt csupán azért nem tette akkor meg, mert nem akarta a Márkus-féle tiltakozó nyilatkozat elfogadásának egyhangúságát veszélyeztetni. Emlékeztette a közgyűlést: már akkor jelezte, hogy megfelelő időpontban ezt az előterjesztést megteszi. Ez az idő most bekövetkezett - mondotta. A közgyűlésnek meg kell mutatnia, hogy a főváros teljesen azonosul a nemzeti ellenállással, tehát nem vállalhatja a királyi biztossal az együttműködést; másrészt lehetetlen helyzet az, hogy a királyi biztos intézkedéseinek felelősségét a közgyűlésre hárítja, s ő minden felelősség nélkül gyakorolja a hatalmat. A királyi biztos puszta jelenléte már önmagában is „negációja az autonómiának", s csupán ez a tény is elegendő ahhoz, hogy a közgyűlés beszünetsse működését. Kasits beszéde után Polónyi ügyrendi vitát provokált azzal, hogy kijelentette: véleménye szerint az ügynek abban a stádiumában csupán az lehet kérdéses: sürgősnek tekintsék-e az indítvány tárgyalását vagy sem; ezzel szemben az elnöklő Rózsavölgyi a közgyűlési szabályrendeletre hivatkozott, s kijelentette: a kérdés az, hogy egyáltalán tárgyalják-e az indítványt, vagy ne tárgyalják. A többség az indítványt egyáltalán nem kívánta tárgyalni, s így az lekerült a napirendről. A következő indítvány tárgyalása során ismét ügyrendi vita bontakozott ki. Ezt az indítványt Kasits Péter és Szebeny Antal nyújtották be; arra hivatkozva, hogy a községi választásokat megelőző intézkedések megtétele tovább már nem halasztható, s azért javasolták, hogy március 17-re hívjanak össze rendkívüli közgyűlést az előkészületek megtételére, s alakítsák meg ott a választók összeírását lebonyolító bizottságokat. A közgyűlés Szebeny javaslatára elfogadta az indítvány sürgős tárgyalását, mire Rózsavölgyi kijelentette: a következő kérdés az, vajon a közgyűlés már aznap tárgyalja-e az indítványt. Rózsavölgyi célzatos akadékoskodása - amellyel Polónyi provokációjára vágott vissza - az ellenzéki városatyákat természetesen módfelett felháborította; annyira, hogy Andreánszky dühödten pojácának titulálta. Végül Heltai javaslatára a rendkívüli közgyűlés összehívását március 21 -re tűzték ki. Ezután Andreánszky Rudnay díszpolgárrá való megválasztását javasoló indítványának előterjesztése következett, amelyet Földváry helyettes főjegyző olvasott fel a bizottsági tagok nagy derültsége közepette. Majd Andreánszky szólalt fel, s javaslatának elfogadása mellett azzal érvelt, hogy éppen az aznapi közgyűlésen történtek is bizonyítják: a közgyűlés „teljesen akceptálja, teljesen aláveti magát a királyi biztosnak", vagyis azt teszi, amit ő már három hétter 121,