Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

déktalanul megküldte azt a helyettes alpolgármestereknek, az árvaszéki elnöknek, a tiszti főorvosnak, a helyettes tiszti főügyésznek, valamennyi tanácsi ügyosztálynak s a közigazgatási bizottság jegyzői teendőit ellátó tanácsjegyzőnek.

8 Rudnay pedig a maga részéről hamarosan élt is a közigazgatási bizottsági elnöki jogokkal: március 12-re összehívta a bizottság ülését, s közölte, hogy az ülésen ő fog elnökölni.

9 A napilapok ezt a hírt azzal a megjegyzéssel hozták olvasóik tudomására, hogy ebben az esetben a bizottság kinevezett és választott tagjai az ülésen nem vesznek részt. Az Egyetértés cikkírója ehhez még azt is hozzátette, hogy Rudnaynak ez is volt tulajdonképpeni célja, mivel a közigazgatási bizottság a januári ülésén a rendőrség jelentését nem vette tudomásul, azért, mert a jelentés a fővárosi rendőrség tagjainak vidéki szereplésére nem tért ki; Rudnay viszont a jelentést ebben a formában kívánta a bizottsággal elfogadtatni, s abban biztos volt, hogy a bizottság tisztviselő tagjai azt eredeti formájában is tudomásul veszik. A napilapok a közigazgatási bizottság választott tagjainak várható magatartására vonatkozóan valóban megfelelő információkkal rendelkeztek; ezek ugyanis a királyi biztos meghívójának kézhezvétele után azonnal bizalmas értekezletet tartottak,s elhatározták: a bizottság március 12-i ülésén nem vesznek részt.

10 A számításokba azonban ez alkalommal is némi hiba csúszott, mivel a közigazgatási bizottság gyámhatósági albizottságának március 10-i ülésén, annak ellenére, hogy itt is Rudnay elnökölt, az albizottság választott tagjai is megjelentek. S ez persze rendkívül kellemetlenül érintette az ellenzéket, hiszen az ellenállás ebben a formájában is részben kudarcot vallott: a gyámhatósági albizottság március 10-i ülése - az ellenzék várakozásával szemben - határozatképes ülés volt.

11 Igaz, a közigazgatási bizottság ülésén azután valóban csak a tisztviselő tagok vettek részt; ez viszont csupán formális jelentőséggel bírt: a rendelkezések értelmében ugyanis a közigazgatási bizottság ülése a választott tagok távolléte esetén is határozatképes volt. A közigazgatási bizottság márciusi ülésén azonban - megint csak a várakozásokkal ellentétben - csupán a főváros közigazgatásának előző havi állapotáról, illetve egyes fővárosi és állami hivatalok működéséről szóló jelentések kerültek tárgyalásra;

12 így az ellenzék csak a királyi biztos elnöklésének ténye ellen tiltakozhatott. A törvényhatósági bizottság tagjainak többsége - mint erről a Népszava tudósít - attól tartott, hogy a biztos elnöklése a különböző bizottságokban „tönkreteszi" a főváros autonómiáját; az Egyetértés pedig arról cikkezett, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai kezdik végre belátni: a királyi biztos tevékenységét nem lehet egynéhány határozattal semmissé tenni, ugyanakkor a „törvényhatósági bizottság nem vállalhatja a felelősséget, amikor csak olyan határozatokat szabad hoznia, amelyeket a királyi biztos megenged", így most újra előtérbe került az a február 24-i közgyűlésen az ellenzék többsége részéről is igen határozottan visszautasított elképzelés, hogy a törvényhatósági bizottság mihamarabb szüntesse be működését. A sasköri bizottsági tagok egy március 10-én tartott értekezleten egyhangúan erre az álláspontra helyezkedtek, s az ennek elérésére leginkább megfelelő módozatokat is keresni kezdték. Egyes elképzelések szerint akció lett volna indítandó annak érdekében, hogy valamennyi bizottsági tag mondjon le mandátumáról, de ezt a javaslatot végül is elvetették, mert nyilvánvaló volt: a tagok egy része nem fog lemondani, s így ezzel a lépéssel semmit sem érnének el. Ezért úgy határoztak: kierőszakolják a közgyűlés feloszlatását, mégpedig egy olyan értelmű javaslat indítványozásával, amelyben amellett szállnak majd síkra, hogy a köz117