Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

gyűlés rendelje el a tanács tagjai ellen a fegyelmi eljárás megindítását. Ezt a javaslatot a március 14-re összehívott közgyűlésen kívánták előterjeszteni, de megállapodtak abban is: ha ezzel a lépéssel sem sikerül célt érniök, akkor közgyűlésről közgyűlésre politikai vitákat provokálnak majd, mindaddig, amíg a közgyűlést fel nem oszlatják. A politikai kérdések megvitatását azonban - mind országos, mind törvényhatósági vonatkozásokban - már a 14-i közgyűléssel meg akarták kezdeni, a tanács felelősségrevonását követelő indítvány eredményétől függetlenül is. Többek között elhatározták, hogy a helyettes polgármestert külön is felelősségre vonják; részben azért, mert a királyi biztos olyan jogokat vindikált magának, amelyek semmiféle törvényen vagy rendeleten nem alapultak (így pl. a városi bizottságokban való elnöklést), részben pedig amiatt, mert a királyi biztos fővárosi helyiségeket foglalt el a maga, illetve hivatala számára. Végül kimondották azt is: a királyi biztos kiküldetésének törvénytelen voltát deklaráló közgyűlési határozatot ismételten meg fogják erősíteni.

13 Az ellenzéknek a közgyűlésen követendő eljárására vonatkozó döntéseit azonban végül is az ellenzéki városatyák március 12-i értekezletén fogalmazták meg végső formájukban. Az értekezlet résztvevőinek többsége igen határozottan tiltakozott a tanács felelősségre vonását proponáló indítvány előterjesztése ellen; így a „sasok" kénytelenek voltak ebben a kérdésben meghátrálni. Azt azonban kimondták, hogy szabad elhatározásukat fenntartják, s ha szükségesnek látják, a tanács felelősségre vonását javasoló indítványt önállóan is előterjesztik. A közgyűlés felosztásának kérdésében viszont a résztvevők végül közös nevezőre jutottak, s a közgyűlések tartásának felfüggesztését expressis verbis kimondó indítvány előterjesztésében állapodtak meg. Ugyanakkor hozzájárultak ahhoz, hogy Andreánszky Jenő egy olyan értelmű indítványt nyújtson be a közgyűlésen, amelyben Rudnay díszpolgárrá választását kívánta javasolni; s felmerült az az elképzelés is, hogy egy, a királyi biztosnak a főpolgármesteri hivatali helyiségekből való kilakoltatását kimondó indítványt is benyújtanak. Ezt azonban végül elvetették, s abban állapodtak meg, hogy ez utóbbi kérdést - az eredeti terveknek megfelelően - interpelláció alakjában fogják majd felvetni.

14 Nagyon valószínű azonban, hogy az ellenzék a bizottság működésének megszüntetésére, illetve feloszlatásának kierőszakolására vonatkozó terveit csupán taktikai okokból hangoztatta. Említettük, hogy a bizottság számára együttmaradása és folytonos működése elengedhetetlenül fontos volt. Az ellenzék egyfelől a kormány, másfelől a bizottság többségére kívánt ilyen módon nyomást gyakorolni. A kormány számára a bizottság feloszlatása feltétlenül kényelmetlen lett volna, hiszen ezzel az intézkedéssel csak még jobban elszigetelte volna magát. Az ellenzék éppen ezért azt remélte, hogy sikerül a kormányt engedményekre bírnia, másrészt pedig nyilván arra számított, hogy a közgyűlési többséget újabb kompromisszumra kényszerítheti. Ezeket a szempontokat figyelembe véve rendkívül érdekes a Népszavának a március 12-i ellenzéki értekezletről szóló tudósításához fűzött kommentárja, amely ironikus hangon, s ugyanakkor látszólag megdöbbenéssel konstatálta, hogy az ellenzéki városatyák álta! benyújtani szándékozott indítvány esetleges elfogadása a fővárosnak a királyi biztos kénye-kedvére való kiszolgáltatását jelentené. Az indítvány azonban minden bizonnyal nagy ellenállásra talál majd a közgyűlésen - tette hozzá a Népszava munkatársa -, s így ott előreláthatólag komoly vita alakul majd ki, hacsak a királyi biztos „ezeknek a manipulációknak idejekorán nem veszi elejét". Ezután arról adott még hírt a lap, hogy a királyi biztos „meglepetést tartogat a bizottsági tagok 118