Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

menynek „a székesfőváros egész területén a legkiterjedtebb és legalkalmasabb módon leendő közhírré tétele és kifüggesztése iránt"; s meghagyta, hogy rendeletének végrehajtásáról a polgármester azonnal és közvetlenül neki tegyen jelentést. Ez március 2-án történt meg, s feltétlenül megelédesésére szolgálhatott Rudnaynak: közleményét három nap leforgása alatt mintegy 3000 példányban függesztette ki a főváros megbízásából Emerling Vilmos Károly hirdetési vállalkozó.

1 A hirdetménynek különösebb jelentőséget nem kívánunk tulajdonítani, de az a tény, hogy Rudnay közvetlenül fordult a főváros lakosságához, s hogy hirdetményét igen sürgősen kívánta a nyilvánosság elé bocsájtani, arra utal, hogy a fővárosi munkásság és a fővárosi ellenzék demokratikus szárnya közötti esetleges együttműködés megakadályozásához Rudnay is hozzá kívánt járulni a maga „demokratizmusának" hangoztatásával. Feltételezhetően a kormány tudomásával, de mindenesetre annak intenciói szerint járt el a királyi biztos ebben az esetben is. Ezzel a február 24-i közgyűlés után néhány napos szélcsend következett a politikai fórumokon. Igaz, a február 28-i közgyűlésen - mint említettük

2 - Kasits Péter kifogásolta, hogy a Fővárosi Közlöny tudósítása a 24-i közgyűlésről nem tartotta lényegbevágóan fontosnak közölni azt, hogy a királyi biztos bemutatkozásán a törvényhatósági bizottságnak tisztviselő tagjain kívül csupán három választott tagja volt jelen; ennek az interpellációnak azonban, ha volt is valamelyes jelentősége, ez egyáltalán nem volt számottevő. S az is igaz - erről is volt szó korábban -, a tanács a március 1 -i tanácsülésen újra csak az önkéntesen befizetett adók takarékpénztárban való elhelyezéséről hozott határozatot, s hogy ugyanazon tanácsülésen foglalkoztak tanácsnokok Zichy Aladár gróf február 10-i levelével is, amelyben Zichy a főváros január 18-i hódoló nyilatkozatáért mondott a tanácsnak köszönetet.

3 Persze ez utóbbi események közül az adóra vonatkozó határozat meghozatala valóban „nagy horderejű" esemény volt. A királyi biztos egy március 3-án kelt rendeletében szigorúan utasította is a tanácsot az addig „önkéntesen befizetett állami adók 48 óra alatt" leendő beszolgáltatására az államkincstárba; és hogy a hasonló renitenskedéseknek elejét vegye, most már azt is elrendelte, hogy a jövőben befizetésre kerülő állami adókat a megszabott határidők betartásával folyamatosan szolgáltassa be a főváros az államkincstárnak. A tanács a rendeletet haladék nélkül végrehajtotta, így ez az ügy sem okozott semmiféle bonyodalmat.

4 A tanácsnokoknak ez a renitenskedése még csak fel sem bőszítette a királyi biztost. A március 4-én tisztelgő látogatáson megjelent főtisztviselőket ugyanis igen szívélyesen fogadta, és az alkalommal is hangoztatta, hogy a főváros autonómiáját messzemenően tiszteletben fogja tartani, és kérte a jelenlevők támogatását a főváros érdekében kifejtendő tevékenységéhez.

5 Ugyanakkor Rudnay azt is kijelentette, hogy a főpolgármesteri hatáskört a maga számára fogja fenntartani,

6 s lényegében ugyanezt tartalmazta a királyi biztosnak az a március 1 -én kelt, a helyettes polgármesterhez intézett rendelete is, amelyben közölte a címzettel, hogy - az 1876. évi 6. tc. 23. §-ának rendelkezése értelmében - a közigazgatási bizottság elnökének ügykörébe utalt teendőket ő fogja ellátni; s arról is rendelkezett, hogy a továbbiakban az ilyen jellegű ügyeket hozzá terjesszék fel. Közölte egyúttal a királyi biztos azt is, hogy a közigazgatási bizottság ülésein való elnöklésről is esetenként ő maga fog intézkedni.

7 A helyettes polgármester a királyi biztos rendeletét tudomásul vette, s miheztartás végett hala116