Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

a Demokrata Párt és az ellenzék többi csoportja között néhány héttel később felszínre került ellentétek részben e körül a kérdés körül éleződtek ki. Vázsonyiék ekkor - mint látni fogjuk igen határozottan elutasítják a közgyűlések szüneteltetésére, illetve feloszlatására vonatkozó terveket. A végleges megállapodást a fenti értekezlet résztvevői egyelőre titokban tartották, illetve csak annyit szivárogtattak ki, hogy megoldási javaslatuk kielégíti „a haladó pártiakat is, az ellenzékieket is". A végleges döntés meghozatala ebben a kérdésben azonban nem ennek az értekezletnek volt a feladata; ezt a döntést a törvényhatósági bizottsági tagok aznap estére összehívott kerületi értekezleteinek kellett volna meghozniuk.

123 A tervezett kerületi értekezletek azonban elmaradtak; a másnapi közgyűlésen tanúsítandó magatartást illetően a vezető törvényhatósági bizottsági tagok értekezlete hozta meg a végleges döntést. Az értekezlet résztvevői egyetértettek abban, hogy a királyi biztos kirendelése törvénytelen, és ezért a királyi biztos intézkedéseit már előre is jogilag érvényteleneknek kell nyilvánítani. Mivel pedig a törvények és a közgyűlések tartására vonatkozó egyéb jogszabályok értelmében a közgyűlésen a királyi biztos ülésjoggal nem bír, a törvényhatósági bizottság tagjai mindaddig, amíg a királyi biztos a közgyűlési teremben lesz, ott megjelenni nem fognak, s csak a biztos távozása után vonulnak be oda. Ekkor beterjesztik tiltakozásukat a „törvénytelenséggel" szemben; annak egyidejű kijelentésével, hogy a királyi biztos rendelkezéseit a közgyűlés magára nézve hatálytalanoknak tekinti. Az értekezlet résztvevői a tiltakozó javaslat benyújtására Márkus Józsefet kérték fel; nyilván abban bizakodva, hogy a tiltakozásnak nagyobb erkölcsi és politikai súlya lesz, ha a volt főpolgármester terjeszti be azt; Márkus viszont „minden turbulenciát" megelőzendő elvállalta a megbízatást.

124 A február 24-i közgyűlésre tehát mindkét fél - a királyi biztos is, a törvényhatósági bizottság is felkészült; a közgyűlés pedig - bár adódtak meglepetések is - a gondosan előkészített - és minden bizonnyal összehangolt - tervek szerint zajlott le. Az Új Városházát és környékét már kora délután nagy létszámú rendőri alakulatok szállták meg; a Váci utcát a Borz utcától a Szerb utcáig lezárták, a Váci utcai házak udvaraiban gyalogos és lovas rendőrök álltak készenlétben, magában az Új Városháza épületében pedig minden egyes ajtó előtt két-két fegyveres rendőr posztolt. A városháza épületét - mint a napilapok tudósítói írták - csak négyszeres igazoltatás után lehetett megközelíteni, a legszigorúbb ellenőrzés azonban a városháza kapujában volt, ahol díszruhába öltözött rendőrtisztek teljesítettek szolgálatot. A rendőrök mellé a törvényhatósági bizottság tagjainak igazoltatása céljából - mint említettük - jó néhány fővárosi tisztviselőt is kirendeltek; a városatyáknak azonban, ha az épületbe be akartak jutni, a közgyűlésre szóló meghívóikat is be kellett mutatniuk. A törvényhatósági bizottság tagjai három órakor kezdtek gyülekezni (a közgyűlést négy órára hívták össze), majd egynegyed négykor megjelent Rudnay is. Díszhintón érkezett, lovas rendőrök kíséretében. Fogadta a szolgálatot teljesítő rendőrparancsnok jelentését, azután hivatali helyiségébe vonult. Távozása után néhány perccel a 32. honvéd gyalogezred díszszázada is megérkezett; későn, a királyi biztosnak szánt katonai tisztelgés ez alkalommal elmaradt. A törvényhatósági bizottság tagjai ez alatt az idő alatt a közgyűlési terem melletti baloldali társalgóban várakoztak; a közgyűlés megnyitásának pillanatában a közgyűlési teremben csak a tanács tagjai, a főváros többi főtisztviselője, a városatyák közül pedig Rácz Károly és Rakovszky Géza 101