Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

voltak jelen; majd a késve érkező Andreánszky Jenő is, aki állítólag nem találta meg a többi városatyát, s így - mint mondotta - „véletlenül" vett részt a királyi biztos beiktatásán. A közgyűlést Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester a miniszterelnök február 19-i, a királyi biztos kinevezését tudató leiratának bemutatásával nyitotta meg; majd bejelentette a királyi biztos „személyes megjelenését". A királyi biztos - tette hozzá - a megbízatására vonatkozó királyi leiratot kívánja a közgyűlés előtt felolvasni. Ezután tízes csoportokban díszegyenruhába öltözött rendőrök vonultak a terembe, körülvették az elnöki emelvényt, majd a jobb oldali társalgóba vezető ajtó tárult fel, s azon keresztül két rendőrtisztviselő lépett be, nyomukba ismét rendőrök - ezek sorfalat képeztek az ajtó és az elnöki emelvény között -, végül díszmagyarban, oldalán karddal, megjelent Rudnay is. A királyi biztos elhaladt a rendőrök sorfala előtt, fellépett az emelvényre, elfoglalta az elnöki széket és bejelentette, hogy a király őt Budapest székesfőváros királyi biztosává „legkegyelmesebben" kinevezte és megparancsolta, hogy a székesfővároshoz intézett, ugyancsak „legkegyelmesebb" és saját kezű aláírásával ellátott leiratot, amelyet a miniszterelnök is ellenjegyzett, a közgyűlés előtt felolvassa és ezzel kihirdesse. Ezután a kucsmáját fejére téve a királyi kéziratot felolvasta, majd a királyi leirat kihirdetését megtörténtnek nyilvánítva az elnöki tisztet Rózsavölgyinek visszaadta és a rendőrök kíséretében eltávozott a közgyűlési teremből. Az elnöki tisztet átvevő Rózsavölgyi öt percre felfüggesztette az ülést. A szünetben a bizottsági tagok elfoglalták helyüket, majd Márkus József felolvasta - minden indoklás nélkül - a tiltakozó javaslatot. A javaslat annak megállapításából indult ki, hogy az „alkotmány alapelvei" - azaz a vonatkozó alaptörvények rendelkezései - értelmében a király a végrehajtó hatalmat személyesen, magyar minisztériuma által és a megfelelő törvényes korlátozások között gyakorolja. Ebből következően senkit nem ruházhat fel olyan hatalommal, amely nem a törvényekből veszi eredetét; a törvények értelmében viszont mindenfajta hatalomnak, még a király hatalmának is, korlátot szabnak a törvénynek. Teljhatalmú királyi biztos kirendelése gyökeresen ellentétben áll az alkotmányos alapelvekkel, s ellentétben áll a fővárosi törvénnyel is, amely törvény világosan körülírja, hogy a kormány a főváros felett felügyeleti és rendelkező hatalmát miként, és milyen határok között gyakorolhatja. Teljhatalmú királyi biztos a felelős kormány hatalmát nem vonhatja magához, s nem lehet jogosult arra sem, hogy a törvények által biztosított önkormányzati hatáskört gyakorolja. A királyi biztosok kirendelése, ugyanúgy, mint az országgyűlésnek a törvények rendelkezéseivel ellentétes feloszlatása, az alkotmány „tettleges felfüggesztésének" bizonyságai. A főváros törvényhatósági bizottsága tiltakozik „az alkotmányos rendnek" „erőhatalommal való megszüntetése ellen"; kijelenti, hogy a királyi biztos kirendelését törvénytelennek tartja, és ezért intézkedéseit magára előre is jogilag hatálytalanoknak nyilvánítja. Végül kifejezi azt a reményét is, hogy a „félreértések elhárítása után" „a nemzet és koronás királya csakhamar újra egyesült erővel fognak közreműködni az alkotmányos Magyarország felvirágoztatásán és népeinek boldogságán". A határozati javaslat felolvasása után elsőként Andreánszky Jenő emelkedett szólásra. Kijelentette: Márkus indítványához nem járul hozzá, mivel az ilyen jellegű tiltakozásnak semmiféle jelentősége nincs. A királyi biztos kinevezése tény, s tény az is, hogy a királyi biztos kiküldetését a közgyűlési teremben kihirdette. A közgyűlés határozatának súlyáról a közelmúltban volt alkalma meggyőződnie: a tanács a közgyűlés határozata ellenére az adókat beszolgáltatta az 102