Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

jelenti azt, hogy végső szükség esetén ezeknek a lépéseknek a megtételére nem szánta volna rá magát. Lényegében ezeknek a „propagandisztikus" jellegű lépéseknek a sorába tartoztak a február 24-i rendkívüli közgyűléssel összefüggő, előzetesen megjelent híradások is. A napilapok február 23-i számai - a magyar kormányhoz közel álló egyik bécsi újság alapján - ismertetik a közgyűlés programját, és jelzik, hogy a közgyűlési teremben a királyi biztos katonai kísérettel jelenik majd meg, de „nem személyes biztonsága, hanem a tekintély emelése érdekében"; kalapját nem teszi le, s általában is a királyt megillető előjogokat fog élvezni. A biztosi kinevezését tartalmazó okmány felolvasása után - ha a felolvasást a bizottsági tagok ellenkezés nélkül végighallgatják -, az elnöklést azonnal átadja a helyettes főpolgármesternek és távozik a közgyűlési teremből; ha viszont az általa képviselt „királyi tekintélyt" megsértenék, akkor „a bűnösöket nyomban a rendőrségre viteti és a legsúlyosabban megbünteti". Egyúttal kilátásba helyezte a kormány azt is - tették hozzá -, hogy az utóbbi esetben, illetve akkor is, ha a közgyűlés a királyi biztos kinevezését bármilyen formában is vonakodnék tudomásul venni, a királyi biztos a közgyűlést azonnal feloszlatja. Egyes hírforrások a fentieket még azzal is megtoldották, hogy Rudnay február 24-én a közgyűlést az önként befizetett adók beszolgáltatására is felszólítja: annak igen hangsúlyozott kijelentésével, hogy ezt a rendelkezést, ha kell, a legerélyesebb eszközök igénybevételével is végre fogja hajtani.

121 A közgyűlést megelőző napon azután a királyi biztos személyesen is megjelent a városházán, s most már innen folytatta a közgyűlés megfelelő lefolytatását célzó intézkedéseinek megtételét. Rendelkezett az Új Városháza környékének lezárásáról, s arról, hogy a rendőrségi kordonon csak a hivatala által kiadott belépőjegyekkel legyen szabad átlépni, továbbá arról, hogy a törvényhatósági bizottság tagjait a kordonhoz kirendelt fővárosi tisztviselők igazolják. Ugyanakkor néhány bizottsági tagot is magához kéretett azzal a céllal, hogy a közgyűlés várható lefolyásáról információkat szerezzen.

122 Ezekkel az intézkedésekkel Rudnay nyilvánvalóan azt akarta megakadályozni, hogy a november 24-i, a Pest megyei megyeházán történtek a városházán megismétlődjenek. A közgyűlés zavartalan lefolyásának biztosítására tehát a kormány, illetve a királyi biztos mindent elkövetett, ugyanakkor a főváros is igyekezett a királyi biztos beiktatásával kapcsolatban a megfelelő lépéseket megtenni. Február 23-án Márkus József, Heltai Ferenc, Vázsonyi Vilmos és Baracs Marcell a polgármesteri hivatalban tanácskozott hosszabb időn keresztül arról, hogy milyen magatartást tanúsítson a közgyűlés a királyi biztossal szemben. A megbeszélésen két nézet ütközött egymással. Vázsonyiék szerint a törvényhatósági bizottság és a királyi biztos együttműködése teljességgel lehetetlen, mivel a törvényhatósági autonómia nem egyeztethető össze olyan abszolutisztikus jellegű intézménnyel, amely - mint mondották - lényegét tekintve nem egyéb, mint „a törvényen kívüli állapot rendszeresítése". Ezért azt javasolták, hogy a törvényhatóság fejezze ki tiltakozását a királyi biztos kirendelésével szemben, s mondja ki, hogy mindaddig, amíg a királyi biztos a városházán lesz, közgyűlést nem tartanak. Márkus és Heltai a tiltakozás kimondását helyeselték, de a közgyűlések megtartásához ragaszkodtak; azzal az indokolással, hogy a főváros autonómiája csak így menthető meg. A demokrata párti városatyák a közgyűlések szüneteltetésének tervét egyébként igen hamar feladták, ezt az elképzelést később a többi ellenzéki irányzat képviselőinél látjuk majd felmerülni. Sajátos viszont az, hogy 100