Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete
el egyértelműen, hogy egy vagy két megbeszélés volt-e aznap Rudnay és Rózsavölgyi között. Az azonban tény, hogy - amint erre Rudnay elsőként ismertetett, biztosi kinevezését tudató rendelete is utalt - ezen a megbeszélésen (vagy megbeszéléseken) állapodtak meg a rendkívüli közgyűlés időpontjában, valamint a közgyűlés napirendjében is. A biztos és a helyettes polgármester megbeszélésén azonban egyéb kérdésekről is szó esett:feltételezhetően ekkor döntötték el, hogy a rendkívüli közgyűlésen csak „válogatott" hallgatóság lehet jelen, s ezért a közgyűlési terembe csak a királyi biztosi hivatal által kiadott jegyekkel léphetnek majd be az érdeklődők; hogy a királyi biztos és hivatala a főpolgármester hivatali helyiségeit fogja használni; s a megbeszélés során Rudnay arról is biztosította Rózsavölgyit, hogy a főváros érdekeit messzemenően szem előtt kívánja tartani, a főváros autonómiáját pedig nem akarja korlátozni, sem a tanács hatáskörét csökkenteni. Az adminisztrációban viszont „a törvény keretein belül" tevékenyen részt fog venni. Ugyanezt mondotta lényegében Márkus Józsefnek is, aki azért kereste fel a királyi biztost, hogy megtudakolja tőle: milyen tervei és célja vannak a fővárossal kapcsolatban. 113 A helyettes polgármesterrel folytatott megbeszélés értelmében Rózsavölgyi már aznap rendelkezett a rendkívüli közgyűlés összehívásáról és a közgyűlésre szóló meghívók szétküldéséről; 114 Rudnay pedig a következő napon hivatalos formában is tudatta a tanáccsal, hogy a karzati jegyek kiadásával kapcsolatos intézkedéseket a maga számára kívánja fenntartani. 115 Február 21-én azonban egy további jelentős esemény is történt a fővárosnál: a pénzügyi és gazdasági ügyosztály ekkor tette meg a szükséges lépéseket az önkéntes adók bírói letétből való visszavételére, illetve az előkészületeket a pénz visszaszállítására. 116 A királyi biztos február 21 -i rendeleteit a tanács február 22-én tárgyalta meg. A biztos kinevezéséről és tevékenységének megkezdéséről szóló leiratot minden megjegyzés nélkül egyszerűen tudomásul vette; az önként befizetett adóknak az állampénztárba való beszállítását meghagyó rendeletre vonatkozóan viszont úgy határozott, hogy az adókat kamataikkal együtt haladéktalanul beszállítja az állampénztárba, s eljárásáról utólag tesz jelentést a közgyűlésnek. 117 A főváros központi pénztára a tanács utasítása értelmében az 5 241 123 koronányi összeget mint tőkét a „nyert kamatokkal" együtt a IX. kerületi állampéntárba február 23-án és 24-én be is szállította, s erről jelentését a helyettes polgármesternek haladéktalanul megtette. 118 „Ilyenformán meg van könnyítve a királyi biztos kiküldetése" - írta a Budapest Napló kommentátora az adók beszállításáról szóló cikkében; de ehhez hozzátette: feltételezhető, hogy a közgyűlés még ezek után is ragaszkodni fog „eddig követett ellenállásához", és így egyáltalán nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a királyi biztos a törvényhatósági bizottságot fel fogja oszlatni. 119 Az ellenállást azonban nemcsak a törvényhatósági bizottság; a maga módján a tanács is folytatta: 1906 március 1 -én megtartott tanácsülésen ugyanis a február utolsó napjaiban önkéntesen befizetett adóösszegek beszolgáltatása helyett ismét csak az adók takarékpénztárban való elhelyezéséről rendelkezett. 120 Súlyosabb megtorlás - mint látni fogjuk - nem érte emiatt a tanács tagjait; mint ahogyan a törvényhatósági bizottság feloszlatása vagy a közgyűlések szüneteltetése sem következett be. Ezeket a lehetőségeket több ízben is kilátásba helyezte ugyan a kormány, de ezekkel a fenyegetésekkel a számára előnyös politikai helyzet megteremtése volt elsősorban a célja, ami persze nem 99
