Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig 85 sült. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a szintén kassai származású Szatmári Györggyel, a későbbi esztergomi érsekkel állt rokoni kapcsolatban, mivel felesége annak nővére (sororj, Szatmári Anna volt.25 A házaspár 1513-ban még biztosan életben volt, 1514 márciusára azonban már mindketten elhaláloztak.26 Tóth-Szabó Pál felvetése szerint a középkor végén szintén komoly befolyással bíró Thurzó családdal is rokonságban állhatták a Schwarczok. Tudjuk ugyanis, hogy Thurzó Elek tárnokmester első feleségét (akivel legkésőbb 1512- ig köthetett házasságot) szintén Annának hívták, és Szatmári György unokahúga volt.27 Kronológiai szempontok alapján egyértelműen két „Szatmári” Annáról van tehát szó ez esetben. Tóth-Szabó frappáns és teljes mértékben megalapozottnak tekinthető ötlete az volt ennek kapcsán, hogy Thurzó Elek Georg Schwarcz és Szatmári Anna szintén Anna nevű lányát vette el,28 azaz Georg Schwarcz egyszerre volt a kor két későbbi hatalmasságával rokonságban, Szatmári György a sógora volt, míg Thurzó Elek a veje. Ez esetben azonban nem megfelelő eljárás ezt a második Annát is „Szatmári” Annának titulálni, ehelyett sokkal célszerűbb, ha Anna Schwarcznak nevezzük, még akkor is, ha Szatmári György „kedvenc” unokahúgáról van szó.29 Feltehető, hogy Schwarcznak a lánya mellett egy fia is volt, Sebastian, valamint, mivel sógoráról is tudunk, kellett, hogy legyen egy nővére is.30 Visszakanyarodva a tállyai szőlőhöz, annak megszerzéséért Schwarcz a szomszédi és rokoni elővásárlási jog alapján lépett fel. Ami az előbbit illeti, nem vitás, hogy valóban volt reális jogalapja a fellépésének, hiszen a Sátor-hegyen a Kispalugyaiak mellett feküdt a saját szőlőbirtoka.31 Elogyan lehetséges viszont, hogy egy, a Hegyalja környékén nem túl otthonosan mozgó, messziről 25 DF 270932. Az 1513. évi oklevél szövegének idevágó részeit közli Tóth-Szabó 21. p. 43. jegyzet. Szatmári György életpályájára röviden: Fedeles 2007. 9-13. p. 26 Először Szatmári Anna halt meg, majd Georg Schwarcz újra megnősült, de nem sokkal ezután ő is elhunyt, legkésőbb 1514. március 14-ig, amikor második feleségét már özvegyként említi Szatmári György egy levele. DF 270949. 27 Erre elég csak az említett Anna két magánlevelét megemlíteni 1515-ből és 1516-ból, amelyben már Thurzó feleségének titulálja magát. DF 270962, DF 270985. Engel 2001. Thurzó (betlenfalvi). 28 Tóth-Szabó 1906. 21-25., 30. p. 29 Azt, hogy Thurzó Szatmári unokahúgát vette el, a kutatás is régóta elfogadja. Ld. pl. Fógel 1917. 36. p.; Erdélyi 1998. 121-122. p.; Gyöngyössy 2017. 623. p. 30 DF 215331, Iványi 1910. 2568. sz.; DF 215238, Iványi 1910. 2475. sz. 31 Nem kizárt, hogy a Sátor-hegyen, a pert okozó szőlő mellett fekvő szőlejét a Szatmáriak révén szerezte, ugyanis Szatmári György nagybátyja, Ferenc már 1468-ban rendelkezett itt birtokkal, s talán ez kerülhetett később unokaöccse kezébe, amelyet ő feltételezhetően az általa nagy becsben tartott húgának, Szatmári Annának, azaz Schwarcz feleségének engedhetett át. - DF 214242.
