Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
86 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében érkező nemesi családdal fennálló rokonságára is hivatkozott jogalapként, anélkül, hogy a rokonság fokát részletesen kifejtette volna? A szőlőt elidegenítő Kispalugyai Márton és (II.) Gáspár édesapja szintén a (I.) Gáspár nevet viselte és összesen öt fia volt: a két említett testvér mellett Bálint, János és a Tóthnak nevezett Pál. A Schwarczokkal való kapcsolatot kizárólag az utóbbi, Pál nevű testvérük jelenthette. Róla ugyanis tudjuk azt, hogy Liptót elhagyva Kassán telepedett meg, ahol egy helyi polgárcsaládba házasodott be. Felesége Tóth Péter lánya, Borbála volt, közös gyermeküket, (III.) Gáspárt már kassai polgárként említették.32 Pál valószínűleg a felesége révén került rokoni kapcsolatba a helyi Zipser családdal is, amellyel - egészen konkrétan Klement Zipserrel - a Kispalugyaiak az 1470-es években hosszasan húzódó perbe bonyolódtak, s ebben végül csak 1477-ben sikerült döntést hozni. Klement Zipser felesége, Benigna - akiről jó eséllyel feltételezhető, hogy Pál nejének, Borbálának a rokona, feltehetően nővére lehetett - ugyanis végrendeletében az ekkor még kiskorú Kispalugyai (III.) Gáspárt nevezte meg örökösének, ami férjének nyilvánvalóan nem nyerte el a tetszését. Megtudjuk, hogy Gáspár apja, Tóth Pál ekkor már nem élt, így a fiú gyámja és perbeli képviselője is a nagybátyja, a tállyai szőlő egyik későbbi eladója, a Kispalugyai család rangidős férfi tagja, Márton lett. A perbe végül a kassai tanács is beavatkozott, így fogott bírák révén végül sikerült kiegyezni, aminek során Benigna végrendeletét érvényesnek ismerték el.33 Gáspár és nagybátyja, Kispalugyai Márton viszonya láthatóan kiváló volt, ennek következtében 1481-ben az ekkor már „Kassaf’-nak nevezett Gáspár örökölt vagyonának felét szeretete jeléül nevelőapjának, Mártonnak adományozta, viszonzásul azért is, mert az a szüleinek halála után őt kisded korától egészen férfikorúvá válásáig gondozta.34 A felsorolt javak a következők: egy, a falakon belül álló kassai kőház, a falakon kívül fekvő szántóföldek, kertek, rétek és kaszálók, egy szőlő Kassa város területén, egy pedig Szántó mezőváros szőlőhegyén. Amennyiben a felek közül bárki is örökösök nélkül halna meg, a megállapodás szerint saját fél birtokrésze a másikra száll majd. Az oklevél fontos információt tartalmaz számunkra, ez mutatja meg ugyanis, hogyan jutott Kispalugyai Márton és rokonsága a hegyaljai szőlőhöz. Az, hogy a leírás szerint az unokaöccs által felerészben átadott szőlőbirtok nem Tállyán, hanem Szántón állt, ne tévesszen meg senkit: a két mezőváros szőlőhegyei egymás határában helyezkedtek el és a korban nem minden esteben volt következetes az, hogy ezeket éppen melyik településhez számítják. Azaz: az 32 Majláth 1891. 34. p. 33 Majláth 1891. 31. p., DL 45685, DL 45686. 34 „per certos annos ipsum de infantia usque ad virilem etatem conservasset” - DL 45905.
