Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Recenziók
442 Recenziók nák kaptak helyet. Szó esik a meglévő régebbi templomokkal kapcsolatos munkákról is: ilyen a Margit-szigeten feltárt premontrei kápolna felépítése romjaiból (1932, Lux Kálmán), a Fő utcai Flórián kápolna felemelése az utca szintjére, vagy az alsó-krisztinavárosi templom szentélyének eltolása és kereszthajó beépítése bővítés céljából. A könyv legfőbb értéke és újdonsága, hogy miközben építészetről szól, a szerző túllép az alkotás- és stílusközpontú megközelítésen. Az építész csak az egyik szereplő a folyamatban, legalább olyan fontos a megrendelő és véleményező egyház, a főváros mint kegyúr és engedélyező hatóság, a kivitelező, de a templomot használó hívek, illetve a tágabb közönség véleménye is. E tényezők egymásba fonódása teszi igazán izgalmassá az egyes alkotások leírását. Átfogó képet kapunk a korszak katolikus hitéletéről, az egyházközségek alakulásáról, megismerjük az egyház vezetőit és szellemét meghatározó személyiségeit, egészen az építésben érdekelt plébánosokig. Szó esik az építési ügyekben közreműködő keresztény politikusokról és intézményekről (például Országos Egyházművészeti Tanács és Központi Egyházmüvészeti Hivatal). A lapszélen portrék és rövid életrajzok segítenek megismerni a legfőbb szereplőket. Ennek megfelelően a szerző minden szóba jöhető forrást, gyűjteményt felhasznált. Elsőként kutatta például az Egyházművészeti Hivatal esztergomi Prímási Levéltárban őrzött anyagát. A legtöbbet hivatkozott gyűjtemény természetesen Budapest Főváros Levéltára, melynek gyűjteményéből nemcsak iratokra és telekkönyvekre támaszkodott, hanem nagy számú térképet, helyszínrajzot, rendezési tervet, építészeti tervet és régi képeslapot választott ki illusztrációként. Önmagában ezek böngészése, tanulmányozása is élvezetes és tanulságos. Végül, térjünk vissza az indító kérdésekre! Az angyalföldi Szent László templom 1928-1929-ben épült, tervezője Foerk Ernő építész és Petrovácz Gyula mérnök, a Keresztény Községi Párt politikusa, országgyűlési képviselő, a Közmunkatanács tagja. A tervet a főegyházmegye Gerevich Tibor művészettörténésznek adta ki véleményezésre, aki azt liturgiái, műszaki és művészi szempontból sem tartotta megfelelőnek. Néhány gondolat a véleményéből: A nagy beépített alapterület ellenére a templom kevés hívőt tud befogadni. A belső tér sötét. A keresztszámyból és a túl keskeny mellékhajókból nem lehet a misét követni. A torony túl magas, ezért költséges alapozást igényel. Az épület drága, „esztétikailag pedig vajmi keveset hoz”. Stílusa száraz neogótika, „Petz Samunak stílusát követi erőtlenül, szervetlenül, igazi művészi hatás nélkül.” Ez bizony átfogó és kemény kritika, pedig nem modem építész írta. Gerevich pályázat kiírását javasolta (a meghívandók nevét is megadta), s azt ajánlotta, hogy a gótikus stílust cseréljék le a munkásnegyedhez és a magyar hagyományokhoz jobban illő román stílusra. A vélemény alapján a hercegprímás szűk körű pályázatot kívánt kiírni, de az egyházközség világi elnöke közölte, hogy az építkezés már megkezdődött (az építési engedély kézhez vétele és az állami telek átadása nélkül). A kész templomról a konzervatív sajtó a következőképp tudósított: „A templom Budapest egyik legszebb, legművészibb, legértékesebb újkori temploma, melyre mindannyian büszkék lehetünk. A hihetetlenül kevés pénzből felépült monumentális, elragadó szépségű alkotás [...] nemcsak stílusának tisztaságával, arányainak remek harmóniájával, hanem elrendezésének páratlan ügyességével is megragadja a szakértő és laikus szemlélő lelkét egyaránt.” Tanulságos e két vélemény egymás mellé helyezése. Fabó Beáta másutt is ügyesen él ezzel az
