Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

Recenziók

Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között 443

eszközzel: nem maga értékel, hanem korabeli állásfoglalásokat szembesít egymással. Hasonló hatású, amikor építési költségeket vet össze: a Lehel téri neoromán Árpádházi Szent Margit-templom 750 000 pengőbe került, a Béke téri templom „hihetetlenül alacsony” költsége 470 000 pengőt tett ki. Összehasonlításul, a vasbeton szerkezetű modem városmajori plébániatemplom 150 000 pengőbe került, minden társmüvészeti alkotásával együtt. A historizáló templomokat tehát nem csak stílusuk alapján lehetett elmarasztalni. Gyorsan jegyezzük meg, hogy ebben a műfajban is születtek sikeresebb alkotások, mint például a Tisztviselőtelep valóban monumentális neoklasszicista plébániatemploma, a Szentimreváros megkésett neobarokk stílusú temploma vagy Fábián Gáspár szokásosnál invenciózusabb Haller téri neoromán temploma. Ezek és az ismert modem templomok végletei között, a könyv a különböző felfogások széles skáláját vonultatja fel, a népies és art deco hatásoktól az olaszos novecento modernségéig, vagy a gótikus karaktert modem formanyelvbe ültető próbálkozásokig. Árkay Aladár és Bertalan, Rimanóczy Gyula, Weichinger Károly, Lechner Jenő és Irsy László nevét érdemes kiemelni mint a legeredetibb kísérletezőkét. Az egyházi építészetet már csak műfajából következően sem lehet pusztán racionális alapon megítélni. A templom nem istengarázs. Az áhítat, az imádság nem funkció, hanem megfelelő atmoszférát és bizony, szimbólumokat igénylő szellemi, közösségi tevékenység. Hogy ki miként képzeli el templomát, az nagyban múlik a megrendelő műveltségén, vonzalmain és ízlésén s a létrehozó művész tehetségén, meggyőző erején. A végeredmény többnyire kompromisszumokból - nálunk gyakran komoly engedményekből - született meg. Ha megismerjük a gondolatokat, „finomságokat és főleg a miérteket - hogy a szerző szavait idézzem - akkor sokkal közelebb kerülhet hozzánk ez a templomépítészeti korszak. Nem jobb vagy rosszabb lesz a képünk róla, hanem árnyaltabb, ezáltal szerethetőbb”. Ezt a szimpatikus célt a könyv véleményem szerint kiválóan szolgálja.

Ferkai András