Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Berecz Anita: „Az Egyház áldozik a haza javáért imát és dézsmát” 73 uradalmi pusztákhoz a város még nem jutott volna hozzá. Az érsekség ezáltal kinyilvánította, hogy a) a borkilenced váltságáért ajánlott 50 000 pengő forintot, amit a város egy összegben fizetne, elfogadják, de csak úgy, ha az egyezség általánosan megtörténik; b) a város által meghatározott legelők fizetés nélkül a város birtokába kerülnek; c) a két pontot együtt kell érteni, és csak akkor valósul meg, ha a város a függőben lévő perről és a foldesurak ellen támasztott minden követeléséről lemond. Az érseki ajánlatra érkező válaszból arra lehet következtetni, hogy a város számára egyértelmű volt, hogy az általuk megajánlott összeg nem ér anynyit, mint a dézsma és a puszták összértéke. Levelükben arról írtak, hogy ha a város által kért területek és javadalmak egész árát ajánlották volna meg, a város részére nyereményt nem tudtak volna felmutatni. Ezért ajánlottak fel tehát olyan váltságösszeget, melynek kifizetése mellett a város a területek és javadalmak szükséges részeinek - bár fizetés mellett, de a kimutatható nyereséggel - jutott volna birtokába. Az érsek és a káptalan fogja fel ilyen szempontból. Ezeket az elveket szem előtt tartva nem tudtak hozzájárulni az érsek és a káptalan feltételeinek elfogadásához. Értelmezésükben olyan területek kerültek volna a lakossághoz, amelyek részben cenzus mellett, de századok óta a birtokában voltak. Mivel nem állt szándékukban lemondani a perről,47 amit az egyezség megkötésének feltételeként szabtak, kérték az érseket, hogy inkább ő tanúsítson nagylelkűséget. Emellett további egészen konkrét elképzeléseket fogalmaztak meg. Kérték, hogy kerüljenek a város tulajdonába az uradalmak által bírt földterületekből a legelők, amik a város használatában voltak. Az uradalmak magánbirtokában maradó földterületek, úgymint az erdők, a káposztás- és veteményesföldek, a szántók, a legelők képezzék Eger adóterületét és határát. A hévizet, amit eddig a város lakosai szabadon használhattak, továbbra is díjmentesen lehessen használni. A város két malmának telkei és a régi serház díjmentesen maradjon a város tulajdonában. A belváros és a külváros között fennálló megkülönböztetést szüntessék meg. Ezzel párhuzamosan a bormérési jogot is módosítsák: a város összes lakosa számára egész évben tegyék lehetővé, a bordézsma elengedése csak így válik értelmessé.48 Arra vonatkozóan, hogy ezt követően hogyan folytatódtak a tárgyalások, illetve mi volt az a végső tényező, ami a feleket a megegyezésre ösztönözte, nem 47 A per lefolyásáról nem rendelkezünk adatokkal. 48 MNL HML XII.2.a 22. 1854. 33. Tanácskozmányi jegyzőkönyvek és iratok.
