Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Berecz Anita: „Az Egyház áldozik a haza javáért imát és dézsmát” 65 fizetni addig 1848 visszamenőleg hátrányos helyzetbe hozta a nem úrbéres területek birtokosait.14 Mindez Eger esetében abból a szempontból volt problémás, hogy amikor 1767-ben megjelent Mária Terézia úrbérrendelete, a lakosság az 1695-ben megkötött Fenessy-szerződésre15 úgy tekintett, mint egy úrbérpótló szerződésre. így amikor 1771-ben a városi közgyűlésnek nyilatkoznia kellett Brunswick királyi biztosnak, akkor a szerződés mellett álltak ki.16 Az úrbérrendezés idejében ez egyértelműen hasznot jelentett számukra, hiszen így a földesúri szolgáltatások mellett nem kellett még állami adót is fizetniük. Az egyezmény értelmében a kiváltságos püspöki város kettős földesúri - mindenkori püspöki (1804-től érseki) és káptalani - fennhatóság alatt állt. A város ugyan számos kiváltsággal rendelkezett, de a szőlők után földesúri kilenceddel és egyházi tizeddel tartozott.17 Földesúri szolgáltatásként évi 800 forint készpénz fizetésére volt kötelezve. A szőlők adásvétele szabadon történt, a tanács előtt bonyolították az ügyeket. A bormérés joga Szent Mihály naptól újévig a várost, a polgárokat és a földesurat egyaránt megillette, de kizárólag azzal kereskedhettek, ami a város határában termett. Újévtől március utolsó napjáig csak a polgárok mérhettek bort, amenynyiben a helyi elfogyott, máshonnan származót is. A problémát a városban elsődlegesen tehát az okozta, hogy az egriek a szőlőket nem az urbárium, hanem az 1695-ben megkötött Fenessy-szerződés alapján művelték, így ezek allodiális és nem úrbéres földek voltak. A kettős földesúri rendszer nyomon követhető a határ felosztásában is. A püspöki részhez a nagyobb területet magába foglaló Hajdú-hegy, Rác-hegy, 14 Kövér 2003. 34. p. 15 A török csapatok kivonulását követően, 1688. augusztus 3-án I. Lipót beleegyezését adta Eger szabad királyi városi rangra emeléséhez. Ez ellen azonban Fenessy György egri püspök, a káptalan és az egész papság nevében már a kihirdetés napján felszólalt és tiltakozott. Bár az országgyűlés jóváhagyása és a földesuraik beleegyezése elmaradt, ennek ellenére ezt követően Eger élni kezdett a szabad királyi városi címmel. Válaszreakcióként Fenessy püspök panaszt emelt a Magyar Királyi Udvari Kancelláriánál. A földesurak kérelmére 1695. január 4-én visszavonták Egertől a megszerzett privilégiumot. A város jogállását ezután másfél évszázadon keresztül alapjaiban befolyásolta a Fenessy György püspökkel 1695-ben kötött örökös szerződés, amely 12 pontban tárgyalta a város jogállását és azokat a kiváltságokat, amelyeket a bevándorlók a letelepedésüket követően szerezhettek. A szerződés Eger státusát kiváltságos püspöki mezővárosként határozta meg. A város feletti földesúri jogokat folyamatosan a püspök és a káptalan gyakorolta. Részletesebben csupán a szőlők és a határ kérdését érintő pontokra tértem ki. A szerződés közlése: Nemes 2001. 142-150. p. 16 Nagy 1978. 227. p. 17 A püspöki uradalom borbevételének nagyságára, a borgazdálkodás jelentőségére ld. Borbély 2010. 157-177. p.
