Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
64 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Az ilyen jellegű településeken a jobbágyfelszabadítás lényegében nem hozott érdemi változást, hiszen továbbra is szedték a bortermés után járó kilencedet.8 Ilyen körülmények között, még mielőtt megkezdték volna a Deák-féle törvényjavaslat tárgyalását, az országgyűlés sietősen határozatot fogadott el 1848. szeptember 15-én a szőlődézsma azonnali, állami kárpótlás melletti megszüntetéséről. A határozatot még aznap módosították Kossuth javaslatára aszerint, hogy csak azoknak járjon az állami kárpótlás, akik maguk művelik a szőlőjüket. Az úrbéres telkekkel ellentétben a nemesek kezén ugyanis szintén lehetett dézsmaköteles szőlő, ami után egy másik nemest vagy herceget kellett volna kármentesíteni. Végül csak azoknak járt volna a kárpótlás, akiknek a szőlőn kívüli birtoka nem haladta meg az egynegyed telket, vagy az összes vagyonuk értéke az 500 forintot.9 A fegyverletételt követően az áprilisi törvények érvényességét nem vonták kétségbe, azonban figyelmen kívül hagytak minden azt követő intézkedést és törvénytelennek tartottak minden népképviseleti országgyűlési rendeletet. Mivel az áprilisi törvények nem rendelkeztek a szőlődézsma eltörléséről, így a szőlők után járó földesúri kilenced fizetését már 1849 őszén visszaállították. Magyarország polgári biztosa, Geringer Károly már 1849. szeptember 19- én körlevelet adott ki a kerületi főbiztosokhoz, melyben elrendelte, hogy hirdessék ki a fennálló úrbéri szolgáltatások és a papi tized eltörlését, és a nem úrbéri jellegű szőlők és más földek után járó tartozásokra vonatkozó törvény érvényességét.10 11 Ezzel kapcsolatban lényegében az ügyet lezáró úrbéri pátens sem hozott döntő változást." Az 1853. március 2-án kiadott úrbéri pátenst az április törvények végrehajtási utasításaként is értelmezhetjük. Az 1848-ban sokat vitatott úrbéresség fogalmát egyértelműen a Mária Terézia-féle Urbárium vagy az azt pótló örökszerződések alapján határolta körül, így önmegváltást tett kötelezővé a szőlők, irtványok, maradványföldek esetében.12 Ennek értelmében 1848 után az úrbéri táblázatok döntő szerepet játszottak a földek úrbéres minőségének megítélésében.13 Ezért kerültek tehát 1848-ban rosszabb helyzetbe azok a települések, ahol nem készültek el az úrbéri tabellák, hiszen míg ez 1767-ben nyereséget hozhatott számukra - nem kellett még állami adót is 8 Orosz 1998. 55-136. p. 9 Orosz 2010. 171-172. p. 10 Sashegyi 1957. 193. p. 11 Orosz 1998. 116. p. 12 Kövér 1982. 126. p. 13 Für 1994. 31. p.
