Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
62 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében ként lehet számon tartani. A választójogi cenzus vizsgálata révén pedig az egyes társadalmi csoportok politikai participációban, hatalomgyakorlásban való részvétele is körvonalazódik. Amennyiben a 19. századi magyar társadalom „lomha átalakulásának” folyamatát, a korszak társadalmi struktúráját a Kövér György által elképzelt három tengely mentén vizsgáljuk, akkor a foglalkozásszerkezet, a vagyoni és jövedelmi helyzet, illetve a rendi állás metszéspontja vehető számításba.3 A régi jogon választók rang és presztízs szempontjából feleltek meg a cenzuskategóriának, ami lényegében a történeti rendi kiváltságokon alapult. A vagyoni és jövedelmi helyzetük, illetve tevékenységszerkezetük révén a politikai participációba bevonni szánt csoportok a választójog vagyoni-jövedelmi (tulajdon vagy jövedelem), illetve értelmiségi cenzuskategóriái révén vehettek részt. Fontos kérdés volt tehát 1848-ban, hogy a korábban használatban lévő szőlő területe megfelelt-e a cenzusnak, a szükséges minimumnak, amivel választójogot szerezhettek. Az 1850. március 4-étől érvénybe lépő ház- és földadó szintén befolyásolta, hogy kit milyen jogon írtak össze. Az újonnan bevezetett telekadó következtében ugyanis több tulajdonos már nem tudta az adóösszeget fizetni, így a földjét eladta. A cenzus kategóriái közötti mozgások nyomon követésével a kortársak fejében élő társadalmi presztízs szempontokra is tudunk következtetni. A városi közösségekben a ház- és földingatlan fontos szerepet játszott a tulajdonos társadalmi státusának megítélésében, viszont ha a korábbi földbirtokosok jövedelem vagy ipar után kaptak választójogot, akkor abból mentalitásváltásra, a régi földbirtokosi magatartás visszaszorulására tudunk következtetni.4 Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a jogcímek kategóriáit nem lehet egyértelműen megfeleltetni a korabeli társadalomképnek.5 Az örökváltsági szerződések fontosságát szem előtt tartva az elemzés középpontjába azt a folyamatot helyeztem, melynek során Bartakovics Béla érsek6 és Eger város eljutott az 1854. évi szerződés megkötéséhez. Az egyezmény társadalomtörténeti (foldállomány, vagyoni viszonyok) hátterének - amelyre egy külön írásban térek ki - teljesebb megértéséhez elsődlegesen a különböző érdekérvényesítési stratégiák, az egyezkedési tárgyalások rekonstruálására volt szükség. A szőlők úrbéres jellegét másként értelmezve a város és a korábbi földesurak között kibékíthetetlennek tűnő konfliktus alakult ki, melynek nyomon követéséhez a megyefőnöki, a polgármesteri, a közgyűlési és az érseki-főkáptalani iratok szisztematikus áttekintése adott segítséget. 3 Kövér 2003. 70-112. p. 4 Koroknai 1986. 215-297. p. 5 Gerhard 2019. 56. p. 6 Bartakovics Bélát (1792-1873) 1850 áprilisában nevezték ki egri érsekké, a tisztséget 1873-ig, haláláig töltötte be.
