Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Műhely
398 Műhely A Reiss Zoltán tervezésében megvalósult másik sarokház mind beépítésében, mind alaprajzi elrendezésében eltért a Fischer József alkalmazta megoldásoktól. Ez a ház sokkal inkább a bérházépítésben megszokott elrendezést követte, mint bármiféle újítást. A nagyobb arányú beépítettség nemcsak vertikálisan érvényesült a plusz egy szinttel, hanem horizontálisan is: ez a telek lett a tömb legnagyobb mértékben beépített ingatlana, egy szűk udvarral. Bár a tömb egységes beépítését mutató helyszínrajzon feltüntetett építési körvonalnak megfelelt, mégis kilógott a Fischer József által követett reformelképzelésekből. A két szomszédos telek felé kialakított, az udvart keretező szárnyak miatt ezen a telken a csatlakozóudvaros beépítés alig jutott érvényre. A telek egy szűk résen keresztül ugyan nyitott maradt a nagy belső udvar felé - így biztosítva a szellőzést -, udvara azonban meglehetősen kicsi lett, s a keskeny rést kivéve majdnem körbeölelte a gangos lakóépület. A két 1911-ben leválasztott kis telekhez készült helyszínrajzokon világosan érzékelhető az eltérés az eredeti Fischer-féle koncepciótól.17 Az elidegenített saroktelken felépült ház két oldalsó szárnya mélyebben került beépítésre, mint ahogyan azt Fischer József elképzelte, és ahogyan azt az általa tervezett két szomszédos ház esetében alkalmazta is. Ennek folytán a csatlakozóudvarra benyúló, a szomszédos telkeknél egymással érintkező oldalszárnyak pontos illeszkedése helyett eltérő mélységű szárnyak kerültek egymás mellé, amelyek közül mindkét oldalon a Reiss-féle sarokház oldalszárnyai nyúltak mélyebbre, beszűkítve az udvar száját.18 Különbség mutatkozott a gang alkalmazásában is. A Fischer József által követett megoldásoktól eltérően a ház gangja valamennyi lakás előtt elhaladt, s míg a lépcsőházból két, addig a gangról három lakást lehetett megközelíteni. A lépcsőházak rendje sem az újító elveket, hanem a megszokott sémát követte: a főlépcső az épület belsejébe került, míg hátul egy cselédlépcsőt lehetett találni. A sarokfekvésnek köszönhetően ugyanakkor udvari szobák nem voltak, amelyek a telek nagyfokú beépítése miatt csak a klasszikus értelemben vett, azaz gangra néző udvari szobák lehettek volna. Emeletenként az egyik saroklakásban a telek majdnem teljes körbeépítése folytán egy ablak nélküli, ebédlőként elképzelt - halinak is nevezhető - helyiség is keletkezett. A lakások nagyságát tekintve viszont ez a lakóház is belesimult a tömb kínálatába: a ház emeletenkénti öt lakása közül kettő volt négyszoba-cselédszobás, kettő háromszobacselédszobás, egy pedig kétszoba-hallos-cselédszobás. 17 BFL XV.17.d.329 4371., illetve 4373. hrsz. 18 Igaz, az illeszkedés a Lenke téri saroktelekről utoljára leválasztott két kis ingatlan esetében sem valósult meg maradéktalanul, noha azokat Fischer József tervezte.
