Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Kemecsi Lajos: Város és bor szabadtéri múzeumi kiállításban

375

2. kép. A múzeumi szőlőhegy részlete Fotó: Kemecsi Lajos, 2006.

sárgamuskotály, kövér- és zéta szőlőt is ültettek. A legfelső teraszon a legrégebbi, még a filoxéravész előtti piros bakator, bogdányi dinka, piros otridi és balafánt szőlők növekednek. A régióban működő szőlészeti kutatóintézetek, borászatok, gyümölcsnemesítő gazdák együttes támogatásával vált lehetségessé a filoxéravész előtti szőlőfajták, a hagyományos gyümölcsösök szentendrei múzeumi telepítése.9 A filoxéra hatása megnyilvánult a szőlőtermő területek átalakulásában - a hegyekről az alacsonyabb fekvésű részekre csúszásában. A szőlőpusztulást követő újratelepítések eredményeként vált szinte egyeduralkodóvá Tokaj-Hegyalján a furmint, a hárslevelű és mellettük a sárgamuskotály. A rekonstrukció alakította a szőlőhegyek rendjét és a művelési módokat is. Ennek megfelelő tehát a múzeumi szőlőhegy kialakítása is.

A szentendrei múzeumi kiállítások részben a pusztító filoxéra és annak gazdasági-társadalmi átalakító hatásai előtti időszak emlékét és életmódját mutatják be. Több olyan településen is felidézve az „aranykort”, amely soha nem talált aztán magára a filoxéra elmúltával sem, s elveszítve egykori mezővárosi

9 Jakab 2006. 8-14. p.