Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Géra Eleonóra: A borok városa, a város bora 33 hónapjaiban megváltoztatta korábbi véleményét, s azt ki nem fizetett zsoldja fejében Johann Karl Pergassi császári kapitánynak adományozta. A Rudas átengedése sem ment bonyodalom nélkül, a Budai Kamarai Adminisztráció a fejlesztések elmaradása esetén folyton a létesítmény visszavételével fenyegetőzött, a budai magisztrátus ellenben biztosítékot szeretett volna arra nézve, hogy legalább addig használhatja a fürdőt, amíg az esetleges befektetései meg nem térülnek. Hosszas csatározást követően, a századfordulón került végleg a Rudas a városhoz.6 Az 1690-es évtizedben a magisztrátus hatalmas összegeket költött a szabad királyi rangemelés megszerzésére, részben ennek következménye, hogy igyekeztek minden lehetőséget megragadni a városgazdálkodás bővítésére.7 A fürdőügyletnél kisebb, de biztosabb bevételi forrásnak tűnt a városi szőlők műveltetése és az innen származó bor eladása, elajándékozása például a kiváltságok elősegítése érdekében. A városi szőlőművelés és bormérés kezdetei a 17. század végén A városi szőlők műveltetéséről az első adatunk 1692-ből származik, amikor a főkamarás 40 Vi akó termést jegyzett fel: ebből 9 ló akót a városháza ivójában mértek ki, a maradékot pedig átadták Bösinger polgármesternek, hogy további felhasználását belátása szerint intézze. A városháza ekkor még nem rendelkezett igazi borospincével, ezért a bort valószínűleg Bösingerék pincéjében tárolták.8 A város szőlőjében a rácokat dolgoztatták robotban, így nem kellett a szőlőmunkásoknak napszámot fizetni, kizárólag az élelmezésükre adtak néhány krajcárt (Brotgeld). 1693-ban például összesen 744 nap robotot teljesítettek a rácok a városi szőlőben, mivel nekik naponta és fejenként 3 krajcár járt, a szőlőben végzett munkák elenyésző összegbe, 37 Ft 12 krajcárba kerültek.9 A magisztrátus is egyetértett Palm azon felvetésével, hogy a város számára jó bevételi forrás lehetne egy saját fogadó. A városházán már legalább 1692 óta működött italmérés, ahol a városi mellett idegen, például osztrák bort is mértek.10 A városi szőlő és bor szerepe az évtized közepén - a fürdőkkel kap6 Oross 2016. 215. p.; Géra 2020. 7 Kenyeres 2006. 181-183. p. 8 BFL IV.1006.e 1. köt. 7. p. 9 BFL IV.1006.e2. köt. 46. p. 10 1693 márciusa és 1694 márciusa között a fuvarköltséggel együtt jelentős összeget, mintegy 327 forintot adott ki a város Ausztriából jövő borra, a szőlő művelése 74 forintba került, ugyanakkor a városházán kimért borból ebben az évben 480 forint folyt be a pénz
