Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
34 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében csolatos kudarcokkal párhuzamosan - látványosan felértékelődött, ezt a léptékváltást a városháza átépítési munkálatai is tükrözték. Elsőként a városi szőlők nagyságát igyekeztek növelni, a kis, később 20 forintért eladott prést azonban nem nagy kiterjedésű szőlőbirtok termésének préseléséhez méretezték, s bár egyéb eszközökről nem szólnak a források, a későbbi vásárlások alapján azoknak sem lehettek bővében. Költséghatékonynak és célszerű megoldásnak látszott a városháza épületében nagyobb borospincét és színvonalasabb fogadót (Gaststube) kialakítani, ez - ahogyan a későbbiekben látni fogjuk - azonban végül nem sikerült. Az első időkben a város közvetlenül kívánt hasznot szerezni a bormérésből, ezért nem bérletbe adták ki a városháza ivóját, hanem a kocsmáros ugyanúgy városi alkalmazottnak számított, mint a törvényszolga, a városháza másik bentlakója.11 1697-ben láttak hozzá az épület alatti pincék korábban nem használt részének kitakarításához, előkészítéséhez, elsőként a nagy mennyiségű törmelék elhordásával. A munka nagyságát jelzi, hogy még a következő évben is volt mit elvitetni. A törmelék kihordását részben a bebörtönzött foglyokkal végeztették, és volt amikor erre katonákat fogadtak fel. A borospince belső kialakítása 1699-ben fejeződött be a nagy prés elkészítésével. Az egyik pinceablak alatt elhelyezett présen dolgozó kőfaragók, kőművesek, ácsok és napszámosok munkabére 229 forint, vagyis jelentős összeg volt. 1697 és 1699 között szereztek be mindent, hordókat, bocskákat, kádakat, amelyekre a szürethez és a bor készítéséhez szükség volt, valamint a szőlőműveléshez elengedhetetlen szerszámokra (például metszőkés) is gondoltak. A borospince kialakítására és felszerelésére kiadott összeget a korabeli számadáskészítés sajátos logikája (csak a mesterek munkadíját jegyezték fel külön, az építőanyagot a városházáéval együtt számították), következetlenségei miatt csak becsülni tudjuk, két év alatt mintegy 700-1000 forintot költöttek el erre a célra. Később ilyen mennyiségű eszközvásárlásra nincsen példa, kizárólag az elhasználódott, tönkrement dolgokat pótolták, vagy olyan fogyasztási cikkeket rendeltek, mint a gyertya.12 tárba. BFL IV.lOOó.e Főkamarási számadás 2. köt. 18-20. p., 40-42. p., 49. p.; Nagy L. 1971.357. p. 11 BFL IV.1007.b Alkamarási számadás 1697. 8. p., 14-17. p. 12 BFL IV.lOOó.e Főkamarási számadás 9. köt. 67-69. p., IV.1007.b Alkamarási számadás 1697. 17. p., részszámadás 1699. július-december.
