Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
32 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében túl terjedelmes, művelésre alkalmas részei, erdők, rétek és legelők, szántók, valamint részben szőlők a kamarai hivatalnokok és a magas rangú katonatisztek birtokába kerültek. A városiaknak közeli rét és legelő egyáltalán nem jutott, mivel azt a katonaság lefoglalta, a polgársághoz került, erdőnek nevezett területek a valóságban inkább ligetek, bozótosok voltak. Az állattartást a fű és a széna hiánya nehezítette, tűzi- és épületfát pedig a városon kívülről kellett hozatni. A budai várparancsnok által elfoglalt Pál-völgyi rétek miatt a marhahajtás is folyamatos konfliktusforrást jelentett.3 Buda magisztrátusa a közeli települések határában (Törökbálint és Feketeszentegyház, Budaörs, Csék, Kiskovácsi, Páty) igyekezett földet szerezni, hogy önállóan gazdálkodhasson, de rendre kudarcot vallott. Törökbálint és Feketeszentegyház pusztákat az utolsó pillanatban a Budai Kamarai Adminisztráció a jezsuitáknak adta, Budaörsöt és Csék pusztát megkapták bérbe gróf Zichy Ferenctől, de Buda olyan rendszertelenül fizette a bérletet, hogy a tulajdonos azt inkább felmondta. Míg a korszakban más városok nagy földterületekkel rendelkeztek és földbirtokaikon kiterjedt gazdálkodást folytattak, addig Budának be kellett érnie azzal a 4 lA hold szőlővel, amit a kamarai hivatalnokoktól 1690-ben a Bürgerbergen (Sasad) meg tudott szerezni.4 A földszerzéssel párhuzamosan kísérletet tettek a földművelésnél nagyobb hasznot ígérő egy-két budai fürdő megszerzésére. Az 1690-es évek elején sikerült elérniük, hogy a Budai Kamarai Adminisztráció próbaképpen két évre átengedje a Rudas és a Rác fürdőket, cserébe a létesítmények felújítását várták el. Venerio Ceresola császári építőmester a Rudas renoválásának költségeit legalább 2000 forintra becsülte, a város ekkora összeget nem volt képes egyik napról a másikra előteremteni.5 1692-ben pestisjárvány érte el Budát és Pestet, ezalatt a fürdők lényegében két évig zárva voltak, semmiféle bevételt nem hoztak, a tervezett építkezésekből semmi sem valósult meg. Az 1694-ben Budára érkező Johann David Palm királyi biztos és udvari kamarai tanácsos azt javasolta a Budai Kamarai Adminisztrációnak, hogy a város eredményesebb gazdálkodása érdekében engedjen át néhány fürdőt a városnak. Az Udvari Kamara Palm jelentése alapján 1696-ban közel harminc pontból álló rendeletet küldött a Budai Kamarai Adminisztrációnak, ebben megismételték, hogy a városnak legyen saját fürdője és fogadója. Palm hatására Buda 1695-ben ismét két évre átvehette üzemeltetésre a Rudast és a Rác fürdőt, utóbbival kapcsolatban azonban az Udvari Kamara az év utolsó 3 1697-ben a budai polgárok panaszirattal fordultak a Budai Kamarai Adminisztrációhoz, amelyben sérelmezték, hogy Franckenberg várparancsnok és két kapitány erőszakkal elfoglalja az erdőiket és rétjeiket, kidöntik a határköveiket. Gárdonyi 1916. 596. p. 4 Nagy I. 1957. 54-55. p.; Gárdonyi 1916. 596. p. 5 MNL OL E 280 22. d. 1696. augusztus Nr. 25. föl. 316-321.
