Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
GÉRA ELEONÓRA A BOROK VÁROSA, A VÁROS BORA BUDAI VÁROSI SZŐLŐK A 18. SZÁZAD ELEJÉN Buda hegyeit már a középkorban jó szőlőtermő területként tartották számon, a borkultúra a török uralom alatt sem merült feledésbe, az 1663-ban ide látogató Evlia Cselebi nagy elismeréssel írt a topázszínű budai borról. Buda visszafoglalása idején a szőlők egy része tönkrement, ezt követően az átvonuló császári csapatok, a hadsereg élelmezésére idehajtott nagy marhagulyák és a határban még fel-feltűnő kisebb török egységek miatt a szőlőművelés 1687-ben még nem kezdődhetett meg. A következő évtől azonban a betelepülők hozzáfogtak a szőlőskertek műveléséhez, újratelepítéséhez.1 A budai bor alig egy évtized alatt olyan hírnévre tett szert, hogy Alsó-Ausztriában, leginkább Bécsben a környékbeli települések lakói - budaörsiek, óbudaiak, pestiek, szentendreiek - budaiként árulták boraikat, hogy magasabb áron adhassák el. A budai bor - a legjobb minőségű Sas-hegyi és Gellért-hegyi - a 17. század utolsó éveiben Nyugat- Európába, Hollandiába és Angliába is eljutott. 1703-ban az Udvari Kamara a háborús helyzet miatt kiesett tiroli bort részben budai borokkal kívánta pótolni a császári udvarban, ezért felszólította a Budai Kamarai Adminisztrációt, hogy szerezzenek a császár asztalára az újborból 30 akó budai vöröset és 20 akó fehéret.2 A szabad királyi városi rang visszaszerzése előtt a területi joghatóságot (ius territoriale) a Bécsi Udvari Kamara Budára telepített szervei, a Budai Kamarai Felügyelőség, majd Adminisztráció gyakorolta. Ez a formálódó városi közösség számára azt jelentette, hogy a kezdeti időkben nem sok befolyásuk volt a birtokviszonyok alakulására, ráadásul a város a területi jogokból következő bevételektől (például telekkönyvi jövedelmek) is elesett. A határ egyébként nem 1 BFL IV.1009.g I. Werlein inspector jelentése (1688. november 17.), a könnyen művelésre fogható szőlőskerteket 1688 őszén kezdték el kiosztani, a következő évtől pedig elrendelték, hogy a tulajdonosok állítsanak határköveket a kimérések megkönnyítése érdekében. BFL IV. 1009.g I. A Budai Kamarai Felügyelőség rendelete a budaiak számára (1689. február 10.). 2 1703-ban a magisztrátus az 1702. évi évjáratból 400 akó vörösbort adott át egy kereskedőnek, aki ezt Londonba vitte. BFL IV.1002.j A tanács igazolása a Londonba szállító kereskedőnek a bor átadásáról (1703. február 3.); Nagy L. 1975. 78. p.; ÖStA FHKA HFU Kt. 974. 8. Dez. 1703. föl. 62-63.; 1 budai akó ekkor 54,94 liternek felelt meg. Bogdán 1991. 31. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 31-59. p.
