Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
292 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Habár impulzívabb természetük, nagyobb testi erejük és a fegyverforgatásban való jártasságuk okán a kocsmai verekedések résztvevői mind férfiak voltak, ez nem jelenti a nők kocsmai jelenlétének a hiányát.91 Több perben olvashatunk arról, amit Péter Katalin a borért menés szokásának nevez, s ami mögött nem a bor beszerzésének puszta cselekedetét, hanem hasznos időtöltést, szórakozást, élmény- és információszerzési lehetőséget lát.92 A molnárlegények és hajdúk 1598-as perében említi egy szolgálólány, hogy mikor borért ment a kocsmára, szemtanúja volt a hajdú ütlegelésének. A per másik tanúja, Szabó Ferencné Erzsébet is borért ment a kocsmába, ahol a zsúfoltság miatt az alperes felajánlotta, hogy ő vásárol neki bort. Várakozása közben aztán az asszony nemcsak végignézte, ahogy a román legény leütötte a hajdút, hanem be is kapcsolódott az eseményekbe, meggátolva a borával visszatérő legényt, hogy kannáját a sértetthez vágja. Több italmérést működtető asszonnyal is találkozunk ezekben a perekben. Magyari Bálint felesége például nemcsak kocsmát tartott házánál, hanem fiának és szomszédjának a viszályába is beavatkozva, lányával együtt szorította a földre azt a kádárlegényt, akibe fia belevágta csákányát. Olyan borgazda-feleséggel is találkoztunk, mint például Ágoston Bálintné, aki férfiak viszályában megpróbálta a vérontást megakadályozni azáltal, hogy a nemes Olcsárdi Miklóst igyekezett - igaz sikertelenül - meggátolni, hogy Tölcséres Benedeket megsebesítse. De olyan szolgálólányról is olvasunk, aki az ura házánál működő kocsmában, a fegyveres összetűzést megelőzendő, lisztes zsákok mögé rejtette egy bort követelő részeg férfi csákányát. Kisebb számban ugyan, de a kocsmai élet résztvevői voltak tehát ők is. A tettekre általában nappal, vagy ha este, akkor is széles nyilvánosság előtt került sor. így az elkövetőket a szemtanúk könnyen azonosították, és gyakran már a tett helyszínén lefogták. A felperesek az áldozatok közeli rokonai (özvegyek, szülők, testvérek), munkaadói vagy sorstársai közül kerültek ki. A városi közvádlókat ritkán találjuk a felperesek szerepében, vélhetően azért, mert a hasonló konfliktusokra mint a kocsmában alkalomszerűen összefutó személyek alkalmi, a város belső rendjét és biztonságot nem fokozottan veszélyeztető nézeteltérésekre tekintettek. Csupán a megölt besztercebányai csizmadialegény ügyében képviselték a vádat, vélhetően az áldozat rokonainak a távolléte okán. 91 A szakirodalom is leszámolt már azzal az állásponttal, hogy a kora újkorban a nők nem látogatták volna a kocsmákat. Kümin 1999. 158-159. p. 92 Péter 2008. 114. p.
