Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Pakó László: Bor, kocsma és emberölések a kora újkori Kolozsváron 293 Az ítéletek többször hangsúlyozták, hogy a tetteseknek „ halálért halált kell szenvedni ”.93 Az ítélkezők azonban - más vidékek gyakorlatához hasonlóan94 mivel hasonló korú és társadalmi státusú férfiak között hirtelen kirobbant, és nem előre kitervelt tettekről volt szó, a súlyosbított halálbüntetés helyett általában pellengér alatti fejvételt rótták a bűnösökre. A korabeli nyilvános büntetésvégrehajtási elveknek megfelelően a bírák szándéka szerint a kirótt ítéletek nem csak a bűnöst büntették, hanem az újabb elkövetőket is megpróbálták eltántorítani a hasonló tettektől.95 Öt esetben róttak ki az ítélkezők halálbüntetést. Négyben akkor, ha a felperesek hat eskütárssal megesküdtek az elkövetők bűnösségére, kőhalmi Szőcs János 1648-as perében azonban már a bizonyítékok meggyőzték őket, hogy „ nem maga oltalmából cselekette a homicídiumot, hanem vindictából ”, így nem kértek esküt. Az elítéltek közül azonban Banciu Pascu vérdíj fizetése mellett kiegyezett az áldozat hozzátartozóival, így másodfokon törölték halálbüntetését, a szomszédjára támadó Magyari István ügyében pedig nem maradt fenn a fellebbezési ítélet, tehát pere végkimenetelében nem lehetünk biztosak. Ezen felül egy vétkest eklézsiakövetésre, majd az áldozat özvegye és gyerekei életének idejére a város elhagyására ítéltek, három tettest pedig önvédelem okán felmentettek a vádak alól. Öt esetben nem maradt fenn az ítélet. Bemutatott eseteink több részlete azt mutatja, hogy a kocsmai élet szabályozására hozott hatósági előírásokat esetenként mind a kocsmák működtetői, mind azok közönsége figyelmen kívül hagyta. Magyari Bálintné és fia például éppen azért került összetűzésbe szomszédjával, mert a megengedett esti nyolc órán túl is mérték az italt. Az esetekből az is látszik továbbá, hogy a kocsmai fegyverviselési tilalom ellenére eseteink legtöbbjében a kocsmázók keze ügyében található fegyverek, kardok, szablyák, pallosok, dárdák vagy szeker-93 KvTJk II/7. 316 (Borsos János elleni elsőfokú ítélet); 11/14. 122 (Magyari István elleni elsőfokú ítélet). - A felső-magyarországi városok esetében Demkó Kálmán azt állapította meg, hogy a 14-15. század folyamán az emberölési és gyilkossági esetek büntetése során az ítélkezők ritkán róttak ki halálos ítéletet, inkább száműzetésre, zarándoklatra vagy vérdíj fizetésére kötelezték az elitélteket. Az 1575-ös, 1594-es és 1625-ös lőcsei perekben azonban már kocsmai italozás és civódás közben elkövetett emberölésért életüket vesztették a tettesek. Demkó 1890.146-147. p. 94 1620-ban a körmendi uradalom úriszéke egy jobbágyot, aki kocsmai civakodás során késével halálosan megsebesítette ivótársát - bár részegségre és a véletlenre hivatkozott - fejvételre ítélték. Úriszék. 254-255. p. (120. sz.) - 1620-ban a győri bírák egy férfit, aki a veszprémi püspök győri házánál lévő kocsmában a püspök ártatlan tizedesét részegen csákányával halálosan megsebesítette, a felperes özvegy harmadmagávali terhelő esküje esetén, fejvételre ítélték. Később azonban, főemberek közbenjárására, az özvegy megbocsátott a tettesnek. GyőrJk IV. 85-91., 110. p. (465., 478., 579. reg.) 95 „halált érdemel mindeneknek példájára". KvTJk 1/11. 232; 11/17. 349.
